Elárulva

-Mit akarsz?-kérdeztem cseppet sem kedvesen.
-El is felejtetted, milyen jó haverok voltunk?
-Ja, csakhogy kijátszottál.Nem bízom benned.
-Nemrég még bíztál. Emlékszel? Nekem mondtad el, mennyire szemét veled Bence.Hogy folyton csesztet.És most? Lecserélsz rá?
-Ő ellenben VELED nem vert át.És ez hatalmas különbség kettőtök között.
-Azt hiszed, másokkal nem ezt csinálja? Eléri, hogy belészeressen az ember, aztán lelép?
Valahol mélyen úgy éreztem, Nándinak igaza van. Kicsit furcsa ez. Mindenféle előjel nélkül Bence kijelentette, hogy kapott egy ösztöndíj lehetőséget, így lelép.
-Miért csinálod ezt velem?-kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
-Na mi van, fáj az igazság? Elárulok valamit.Csak a szemedet akarom felnyitni.
Nem szégyellve a könnyeimet löktem el Nándit, és rohantam fel a szobánkba a kukoricával.
Léna háttal ült nekem, épp a tévén bügykölt valamit.
-Melyik legyen?-mutatott fel két filmet, még mindig háttal nekem.
-Mi-mindegy.-szipogtam.
Azonnal letette a két DVD-t, és odajött hozzám.
-Mi történt?-kérdezte, miközben átöltelt.
-Megint Nándi.
Elmeséltem neki, mit mondott Nándi.
-Őszintén szólva....Nekem már rég gyanús volt ez a srác.Mármint Bence.
Nem hittem a fülemnek.Rögtön abbamaradtak a könnyeim, és csodálkozva néztem Lénára.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem.
-Hát hogy...Mit is mondtál, melyik suliba ment?
Megmondtam neki az iskola nevét, ahová Bencét átvették.Ölébe vette a laptopját, és beírta a lediktált nevet.
Pár perc nézelődés után így szólt.
-Látod?Nem létezik ilyen suli.
Úgy éreztem, Bence elárult. Borzasztóan rosszul esett, hogy ilyen szinten átvert, és a belé vetett bizalmam rögtön darabokra hullott.
Még jobban sírni kezdtem. Volt vagy hajnali három, mire abba tudtam hagyni, és el tudtam aludni, álmomban azonban Martinnal voltam. Sétáltunk valami vízparton. Nem úgy mint a szerelmesek, hanem inkább a testvérek, barátok.Valamit mondhatott(nem tudom mit), de én megöleltem. És ez nem olyan ölelés volt. Ez tényleg olyan volt, mintha a testvéremet ölelném meg.Lehunytam a szememet, és a vállára hajtottam a fejemet, ő pedig visszaölelt.
Másnap reggel buci szemekkel keltem fel.Léna még aludt.Halkan felöltöztem, és kiosontam. A hó pont nem esett, és az előző is elolvadt, már csak pár tócsa jelezte hogy valamiféle csapadék volt.Kimentem az udvarra.Nem lehetett késő, mivel senki nem volt "élő" a környezetemben. A lábamat nézve sétálgattam. Köd is volt, így nem is sokat láttam, a sapkám is a fejembe volt húzva.
-Te sem tudsz aludni?-Martin hangját hallottam meg a hátam mögül.
Rögtön felkaptam a fejemet, és elrejtett vigyorral fordultam hozzá.Melegítőgatyát, pulcsit, télikabátot és egy vékony sapit viselt.Hozzám hasonlóan ő is vigyorgott.
-Nem-már nem rejtettel el mosolyomat, bátran felvállaltam az arcomra kiülő örömöt.

Beszélhetnénk?

A villamosmegállóban megálltam. Mit is csinálok? Pár szón kívül semmit nem beszéltünk még.Mit szólna, ha bemennék? Égés lenne. Így hát visszaindultam. Útközben megbotlottam, így egyenesen egy tócsába estem. Köszi. Átkoztam magamban a telet.
A koleszba érve Léna a szobánkban volt, egy valakivel webkamerázott. Lehuppantam az ágyamra, és lefejtettem magamról a vastag ruharéteget.Léna elköszönt attól a valakitől, és felém fordult.
-Na mi volt?-kérdezte.
-Semmi.A kórházig sem mentem el.-sóhajtottam.
-Miért?
-Kicsit hülyén vette volna ki magát, ha úgymond ismeretlenül megjelenek ott.
Kicsit még beszélgettünk, majd Léna meglepő dolgot vetett fel.
-Mi lenne, ha befestenénk a hajamat valami természetes színre?
Erre a gondolatra teljesen felvillanyozódtam, és máris szervezkedni kezdtem. Megbeszéltük, hogy szombaton befestem neki a haját, meg új cuccokat is veszünk neki. Állítása szerint teljes átalakuláson akar átmenni.Felőlem rendben.
Mivel péntek volt, így nem kellett tanulnunk. Felvetettük a filmnézés ötletét, így míg Léna filmet választott, én lementem a társalgóba pattogatott kukoricáért.
Épp fordultam volna meg, amikor valakibe beleütköztem.
-Beszélhetnénk?