Nem kéne ennyire örülnöm, hogy Martin rám mosolygott, elvégre ott van Bence.... De nem tudtam másra gondolni, egyszerűen cuki volt.Figyelem figyelem, olvadásveszély! Ismétlem, olvadásveszély!
Miután Lénával részletesen kitárgyaltuk a sztorit, nem is egyszer, mindketten elmentünk aludni. Mivel időközben beköszöntött a tél, nyakig betakarózva aludtunk. Na ja.
*másnap reggel*
Álmosan készülődtünk mint a ketten. Léna szokásosan feketében, én meg szokásosan lazán. Ja, igen. Többször is felvetettem már Lénának, hogy váltson stílust, eddig azonban nem tartott erre igényt. De én nem adom fel. Tovább győzködöm.☺
A terembe érve a szokásos őrültködés ment. Leila és Réka a fűtés miatt egy hajkondícionálóért visítozott(?), Ádám valamin röhögött, Dani röhögött vele együtt, a többiek meg rohangáltak/ üvöltöztek. Martin még nem volt ott, amikor odaértem. Leraktam a cuccomat, és átnéztem volna az órára az anyagot, de Dani üvöltött nekem.
-Ella, látogatód van!-ordította még mindig röhögve. Félő volt, hogy egyszerűen megfullad.
Felnéztem a könyvből, és Fruzsit láttam az ajtóban. Arca falfehér volt, látszott rajta, hogy idegenkedik itt lenni. Megértem. Felálltam, és odasétáltam hozzá.
-Szia, mi újság?-mosolyogtam rá.
-Szia Ell.Csak azt akartam mondani, hogy elmarad a kosáredzés ma.-motyogta.
-Ó.Óóóó.Rendben-mondtam kicsit csalódottan. Attól függetlenül, hogy az edző kicsit katonás, nagyon szeretem a kosáredzést.
Becsöngettek, így Fruzsi visszaszaladt a termükbe. Martin még mindig sehol. Beteg lett vajon?
A nap úgy telt el, hogy mindig az ajtót figyeltem, hátha Martin csak elaludt, vagy ilyesmi, de nem. Tényleg nem jött ma.
Utolsó óránk ofő volt. Az ofő megrökönyödve nézett körbe az osztályon. Egyesek rohangáltak, valakik a padon ugráltak(?), én és Léna zenét hallgattunk max hangerőn, a fiúk filmet néztek, Leiláék sminkeltek. Nem éppen álltunk készen egy tanórára.
-Gyerekek, maradjatok csöndben!Gyerekek!-próbált túlkiabálni minket az ofő, de természetesen nem ment neki.
A segítségére voltam, és "Kuss legyen" kiáltással valóban bekussolt az egész osztály. Na.Van hangom.
A továbbiakban a ofő mindenféle papírt osztott szét, a bukásra állók ellenőrzőjének beszedése, hiányzók, stb. Na, a hiányzóknál felfigyeltem, ugyanis Martin is közéjük tartozott.
-Igen, tudom, hogy Martin hiányzik.Kórházban van.
Leila azonnal megkérdezte, melyikben. Magamban megköszöntem neki, amiért nem nekem kellett megkérdeznem.
Mikor kicsöngettek, szinte kilőttem a teremből. A szobába érve lehuppantam az ágyamra, és kezembe vettem a tabletemet. beütöttem a kórház nevét, és megnéztem, merre található. Felvettem a dzsekimet, és szóltam Lénának, hogy ne várjon rám, majd jövök valamikor.
Egy dolog járt az eszemben: Mi történhetett Martinnal?
2013. június 21., péntek
2013. június 20., csütörtök
Martin
Az elutazása óta Bencével minden nap beszéltem. Borzasztóan hiányzott, de tudtam, hogy jól érzi magát.
Az ofő reggel azzal a hírrel fogadott minket, hogy új osztálytársunk lesz. Sejtettem, hogy nem maradhatok padtárs nélkül, na de ilyen gyorsan? Keserűen ültem le a helyemre, és néztem át a mellettem lévő székre. Egy pillanatra magam előtt láttam, ahogy Bence éppen a székén dülöngél, és zenét hallgat órán. Nehéz volt könnyek nélkül kibírni, de végül sikerült. Annyira elbambultam, hogy észre sem vettem, amikor az új padtársam leült mellém. Na, egy pillanatra abbamaradt a keserű érzés. Először is: Ez a fiú állati helyes volt. Zöld szeme, és világosbarna haja volt. Amennyire láttam, magas volt, és feltűnően izmos a teste. Annyira lekötött a stírölése, hogy arra eszméltem fel, hogy bemutatkozik.
-Szia, Martin vagyok.Te Ella vagy, nem?-kérdezte. Hmm. A hangja szexin mély.
-Dee öööö i-igen, é-én Ella vagyok.-makogtam. Úúúúúú de ciki.
Martin elmosolyodott, aztán előre fordult. Egy kis időre elfeledtette felem a hiányt, amit hetek óta éreztem.
Szünetben Lénával a nyomomban a lánymosdó felé igyekeztünk, amikor egy lány elesett, a könyvei szanaszét repültek. A legtöbben kiröhögték, azonban én és Léna odamentünk segíteni neki.
A lány vörös fejjel, kapkodva kezdte összeszedni a cuccait, azonban a fő bunkók belerúgtak a tankönyveibe, messzibbre tolva azokat. Közéjük tartozott Nándi is, aki egy gúnyos mosollyal felvette az egyik füzetet, és elsétált vele.
A lány személyében Fruzsit ismertem meg, a kosáredzésről. Szegény, eléggé úgy nézett ki, ő a "nyomik" közé tartozott.
-Fruzsi, minden oké?-kérdeztem aggódva, és lehajoltam hozzá.
Fruzsi könnyes szemel rám nézett.
-Nándi elvitte a rajzokkal teli füzetemet.-motyogta-Róla is van pár rajzom.
Egy dolgot láttam magam előtt: Ha Nándi meglátja azokat a rajzokat, biztos, hogy Fruzsi lesz az egész suli nevetségének tárgya.
-Léna, segíts légyszi Fruzsinak.-mondtam, mire Léna bólintott, én pedig Nándi irányába kezdtem el rohanni. Hála a kondizásnak, a kosárnak és a röpinek, jó fittben voltam, így nem fulladtam ki. Az udvaron találtam meg Nándit.Háttal állt nekem, épp a haverjaival röhögött valamin. A füzet a kezében, épp ki akarta nyitni. Felmértem a terepet, hogy milyen gyorsan tudok odarohanni, kikapni a kezéből a füzetet, és elrohanni. Mivel nem igazán ment a fejmatek, így a józan paraszti észre hagyatkozva kezdtem el rohanni. Ráugrottam Nándi hátára, amitől egy kicsit megtántorodott.Kirángattam a kezéből a füzetet, és mielőtt megláthatott volna, visszarohantam a suliba. A folyosón még mindig teljes gőzzel rohantam, nem igazán figyelve a kifelé hömpölygő tömege, így egyenesen Martinba rohantam. Mindketten felborultunk. Ő alul, én felül.
-Bocsi-mondtam kínosan-Nem vettelek észre.
Lekászálódtam róla, és felhúztam őt is.
-Semmi baj.-mosolygott rám, majd elindult kifelé.
Visszaszaladtam Fruzsihoz és Lénához, majd visszaadtam Fruzsinak a füzetét.
-Nagyon köszönöm-mondta még mindig félénken.
-Nincs mit.-mosolyogtam rá.
A tanítás végén, ahogy mentünk a koleszba, Martin jött velünk szembe a lépcsőn. És rám mosolygott. Rám mosolygott!!
Az ofő reggel azzal a hírrel fogadott minket, hogy új osztálytársunk lesz. Sejtettem, hogy nem maradhatok padtárs nélkül, na de ilyen gyorsan? Keserűen ültem le a helyemre, és néztem át a mellettem lévő székre. Egy pillanatra magam előtt láttam, ahogy Bence éppen a székén dülöngél, és zenét hallgat órán. Nehéz volt könnyek nélkül kibírni, de végül sikerült. Annyira elbambultam, hogy észre sem vettem, amikor az új padtársam leült mellém. Na, egy pillanatra abbamaradt a keserű érzés. Először is: Ez a fiú állati helyes volt. Zöld szeme, és világosbarna haja volt. Amennyire láttam, magas volt, és feltűnően izmos a teste. Annyira lekötött a stírölése, hogy arra eszméltem fel, hogy bemutatkozik.
-Szia, Martin vagyok.Te Ella vagy, nem?-kérdezte. Hmm. A hangja szexin mély.
-Dee öööö i-igen, é-én Ella vagyok.-makogtam. Úúúúúú de ciki.
Martin elmosolyodott, aztán előre fordult. Egy kis időre elfeledtette felem a hiányt, amit hetek óta éreztem.
Szünetben Lénával a nyomomban a lánymosdó felé igyekeztünk, amikor egy lány elesett, a könyvei szanaszét repültek. A legtöbben kiröhögték, azonban én és Léna odamentünk segíteni neki.
A lány vörös fejjel, kapkodva kezdte összeszedni a cuccait, azonban a fő bunkók belerúgtak a tankönyveibe, messzibbre tolva azokat. Közéjük tartozott Nándi is, aki egy gúnyos mosollyal felvette az egyik füzetet, és elsétált vele.
A lány személyében Fruzsit ismertem meg, a kosáredzésről. Szegény, eléggé úgy nézett ki, ő a "nyomik" közé tartozott.
-Fruzsi, minden oké?-kérdeztem aggódva, és lehajoltam hozzá.
Fruzsi könnyes szemel rám nézett.
-Nándi elvitte a rajzokkal teli füzetemet.-motyogta-Róla is van pár rajzom.
Egy dolgot láttam magam előtt: Ha Nándi meglátja azokat a rajzokat, biztos, hogy Fruzsi lesz az egész suli nevetségének tárgya.
-Léna, segíts légyszi Fruzsinak.-mondtam, mire Léna bólintott, én pedig Nándi irányába kezdtem el rohanni. Hála a kondizásnak, a kosárnak és a röpinek, jó fittben voltam, így nem fulladtam ki. Az udvaron találtam meg Nándit.Háttal állt nekem, épp a haverjaival röhögött valamin. A füzet a kezében, épp ki akarta nyitni. Felmértem a terepet, hogy milyen gyorsan tudok odarohanni, kikapni a kezéből a füzetet, és elrohanni. Mivel nem igazán ment a fejmatek, így a józan paraszti észre hagyatkozva kezdtem el rohanni. Ráugrottam Nándi hátára, amitől egy kicsit megtántorodott.Kirángattam a kezéből a füzetet, és mielőtt megláthatott volna, visszarohantam a suliba. A folyosón még mindig teljes gőzzel rohantam, nem igazán figyelve a kifelé hömpölygő tömege, így egyenesen Martinba rohantam. Mindketten felborultunk. Ő alul, én felül.
-Bocsi-mondtam kínosan-Nem vettelek észre.
Lekászálódtam róla, és felhúztam őt is.
-Semmi baj.-mosolygott rám, majd elindult kifelé.
Visszaszaladtam Fruzsihoz és Lénához, majd visszaadtam Fruzsinak a füzetét.
-Nagyon köszönöm-mondta még mindig félénken.
-Nincs mit.-mosolyogtam rá.
A tanítás végén, ahogy mentünk a koleszba, Martin jött velünk szembe a lépcsőn. És rám mosolygott. Rám mosolygott!!
*offbejegyzés*
*Off bejegyzés olvasható, figyelem, off bejegyzés olvasható!*
Határozatlan ideig szüneteltetem a blogot (nincs ihletem).
Valószínűleg új blogba kezdek, de ezt sem fogom elhanyagolni, amint eszembe jut valami, azonnal lesz új rész. :D
Határozatlan ideig szüneteltetem a blogot (nincs ihletem).
Valószínűleg új blogba kezdek, de ezt sem fogom elhanyagolni, amint eszembe jut valami, azonnal lesz új rész. :D
2013. június 11., kedd
Üresség
-Elfogadom a lehetőséget.
Majdnem elsírtam magamat. Mondvacsinált okkal "hamar" leléptem. Lénát ébren találtam, így elsírtam neki a bánatomat. Majdnem egész éjjel fenn voltunk. Hol jobban sírtam, hol kevésbé, de a lényeg ugyanaz: nagyon fájt.
Majdnem elsírtam magamat. Mondvacsinált okkal "hamar" leléptem. Lénát ébren találtam, így elsírtam neki a bánatomat. Majdnem egész éjjel fenn voltunk. Hol jobban sírtam, hol kevésbé, de a lényeg ugyanaz: nagyon fájt.
*másnap*
Kiderült, hogy ma utazik Bence.Illetve megy el.
Ez a hír sokként ért, egyszerűen az agyam nem fogta fel. Délután ment a gépe, így az osztállyal kimentünk vele.Borzalmasan éreztem magamat. Léna végig velem volt, aminek nagyon örültem, mivel egyedül nem bírtam volna ki.
Eljött a búcsú pillanata.
Iszonyatosan fájt, konkrétan azt éreztem, hogy kiszakad a mellkasom.Bence mindenkitől elköszönt. Aztán jöttem én, utolsónak. Az ofő arrébb terelgetett mindenkit, hogy hagyjanak minket.Bencén is látszott, hogy nagyon az összeomlás szélén áll, de ő még tartotta magát.Én nem erőltettem magamat, a könnyek már szabad utat kaptak, megállítani nem is tudtam, és nem is akartam őket. Először csak néztünk egymásra, csupán szemkontaktussal, szavak nélkül kommunikáltunk. Amikor ezt megelégeltük, szinte "hisztérikusan" mentünk oda a másikhoz, és öleltük meg egymást. Bence felemelte a fejemet, és megcsókolt.És még egyszer.Még legalább négyszer. Aztán mennie kellett.
Ennyi boldogság jutott.Nagyjából két-három hét.
Hát persze.
Hazafelé nem bírtam, egyszerűen kitört belőlem.Lénával egész éjjel fenn voltunk, beszélgettünk, sírtunk.Örülök, hogy van egy ilyen barátnőm, mint Léna.Teljesen átérezte, amit én.
Amikor hétfőn suliba mentünk, olyan ürességet éreztem, hogy az hihetetlen. A mellettem lévő hely üres volt.
Kiderült, hogy ma utazik Bence.Illetve megy el.
Ez a hír sokként ért, egyszerűen az agyam nem fogta fel. Délután ment a gépe, így az osztállyal kimentünk vele.Borzalmasan éreztem magamat. Léna végig velem volt, aminek nagyon örültem, mivel egyedül nem bírtam volna ki.
Eljött a búcsú pillanata.
Iszonyatosan fájt, konkrétan azt éreztem, hogy kiszakad a mellkasom.Bence mindenkitől elköszönt. Aztán jöttem én, utolsónak. Az ofő arrébb terelgetett mindenkit, hogy hagyjanak minket.Bencén is látszott, hogy nagyon az összeomlás szélén áll, de ő még tartotta magát.Én nem erőltettem magamat, a könnyek már szabad utat kaptak, megállítani nem is tudtam, és nem is akartam őket. Először csak néztünk egymásra, csupán szemkontaktussal, szavak nélkül kommunikáltunk. Amikor ezt megelégeltük, szinte "hisztérikusan" mentünk oda a másikhoz, és öleltük meg egymást. Bence felemelte a fejemet, és megcsókolt.És még egyszer.Még legalább négyszer. Aztán mennie kellett.
Ennyi boldogság jutott.Nagyjából két-három hét.
Hát persze.
Hazafelé nem bírtam, egyszerűen kitört belőlem.Lénával egész éjjel fenn voltunk, beszélgettünk, sírtunk.Örülök, hogy van egy ilyen barátnőm, mint Léna.Teljesen átérezte, amit én.
Amikor hétfőn suliba mentünk, olyan ürességet éreztem, hogy az hihetetlen. A mellettem lévő hely üres volt.
Búcsú
Hatalmasat robbant a hír, miszerint én és Bence együtt vagyunk. Egy ideig még tiltakoztunk, hogy nem igaz, végül feladtunk, nem lehetett bírni a szájbeszéddel. Diszkrét egy pár voltunk, nem csókoltuk meg egymást társaságban, szóval nem álltunk ki villogó táblával, hogy "Héééé, egy pár vagyunk!".
A gólyabálra Lénával mentem. Ő egy nagyon szép fekete cuccban ment, én pedig egy térdig érő, deréktól halvány rózsaszín, felül fehér ruhába mentem.A fiúk is kicsípték magukat, zakóba voltak mindannyian.A zene is jó volt.
Fontos hozzátennem, hogy miután velem nem jött össze a dolog, Nándit a bálon egy évfolyamtársammal láttam. Szegény lány, halálosan büszkének és szerelmesnek tűnt, azonban én már tudom, hogy ez csak átverés.
Innentől a "nagyon jó"-t a "borzalmas" váltja fel.
A bál után Bencével náluk DVD-ztünk, illetve Xbox-oztunk. Amikor épp szünetet tartottunk, Bence komolyan a szemembe nézett.
-Ell.-mondta.
Összeszorult a gyomrom.
-Igen?
Hatalmasat sóhajtott, láttam rajta, hogy nem tudja, hogyan kezdjen bele.
Nem pazarlom a szót, hogy mondta el.A lényeg: Londonba kapott egy felvételi-lehetőséget egy neves testnevelési középbe.Állítása szerint ez hatalmas lehetőség.Láttam rajta, hogy nagyon izgatott, viszont nyomasztja is a dolog. Engem valósággal levert, egyszerűen a sírógörcs kerülgetett. És a legrosszabb csak most jött.
A gólyabálra Lénával mentem. Ő egy nagyon szép fekete cuccban ment, én pedig egy térdig érő, deréktól halvány rózsaszín, felül fehér ruhába mentem.A fiúk is kicsípték magukat, zakóba voltak mindannyian.A zene is jó volt.
Fontos hozzátennem, hogy miután velem nem jött össze a dolog, Nándit a bálon egy évfolyamtársammal láttam. Szegény lány, halálosan büszkének és szerelmesnek tűnt, azonban én már tudom, hogy ez csak átverés.
Innentől a "nagyon jó"-t a "borzalmas" váltja fel.
A bál után Bencével náluk DVD-ztünk, illetve Xbox-oztunk. Amikor épp szünetet tartottunk, Bence komolyan a szemembe nézett.
-Ell.-mondta.
Összeszorult a gyomrom.
-Igen?
Hatalmasat sóhajtott, láttam rajta, hogy nem tudja, hogyan kezdjen bele.
Nem pazarlom a szót, hogy mondta el.A lényeg: Londonba kapott egy felvételi-lehetőséget egy neves testnevelési középbe.Állítása szerint ez hatalmas lehetőség.Láttam rajta, hogy nagyon izgatott, viszont nyomasztja is a dolog. Engem valósággal levert, egyszerűen a sírógörcs kerülgetett. És a legrosszabb csak most jött.
Elrendezve
A pénteki röpit ma pótoltuk be. Lénával együtt mentünk. Jól ki is fáradtunk, mit ne mondjak. A röpiedző egy katonai kiképzőtáborban érezhette magát, ugyanis bemelegítésként a földön kúsztunk(?) meg egyebek. Ja, és persze csatakiáltás is volt. Nem vicc, tényleg. :D
Minden igyekezetem ellenére ahogy ma mentünk röpiedzés után a szobánk felé sétáltunk, Nándi jött velünk szembe pár végzőssel.
-Léna, menj be a szobánkba, mindjárt jövök.-Léna egyből értette, miért mondom, így bement, közben aggódva nézett vissza rám. Nándi is eltanácsolta a haverjait, és most laza félmosoly ült az arcán.
Odamentem hozzá, mire elkapta a kezemet, és megcsókolt. Bence lágy csókja után Nándié túl mohó és kemény volt.A kezeit a csuklóimra zárta, ellehetetlenítve a menekülést.Volt egy olyan érzésem, hogy ha menekülnék, azzal csak rontanék a helyzeten.Így hát csak álltam egy helyben, semmit nem csináltam, Nándi pedig csak nem hagyta abba. Már épp felkapni készült volna, amikor Bence hangját hallottam meg.
-Engedd el.-szólt először tekintélyt parancsolóan.
Nándi ügyet sem vetett rá, hanem tovább csókolt.
-Nem hallottad? Azt mondtam, engedd el.-mondta most már erélyesebben.
-Istenen, ekkora szánalmat, hogy a barátnőmmel csókolózol?Keress magadnak sajátot.-mondta fitymálóan Bence.Annyira meglepett ez a kérdés, de nem mertem felvonni a szemöldökömet, mert így leleplezném az igazságot. Nándi elengedett, és hátrébb lépett.Bence kihasználta az alkalmat, és megfogta a kezemet. Nándi úgy nézett rám, mint egy kutyára, de őszintén, nem érdekelt. Azonnal el is viharzott,én pedig megkönnyebbülten néztem Bencére.
-Kösz.-mondtam remegő hangon.
-Nincs mit.-az idegességet még mindig hallottam a hangjában, de azért már lenyugodott.
-Ciki, ha megölellek?-kérdeztem a számat húzva.
-Nem-suttogta, és ő húzott magához.
Hosszú percekig így álltunk, kicsit dülöngéltünk is. Bence ölelésében teljesen megnyugodtam.
Azt vettem észre, hogy az udvaron sétálgatunk.Egy kicsit hűvös volt, mert fújt a szél, de az égen tisztán látszottak a csillagok.Körülbelül hajnali egyig beszélgettünk. Akkor épp egy padon ücsörögtünk. Hihetetlenül felszínes voltam Bencével. Az első benyomás alapján ítélkeztem, pedig pont az ellenkezője mindannak, amit gondoltam róla. Mivel tudtuk, hogy nem figyel minket senki, ezért néha-néha megcsókolt.És őszintén, élveztem.
*pár héttel később*
Ofővel kezdtünk. Az ofő bejelentette, hogy lesz valami gólyabál. Ki kell öltözni, és kötelező ott lenni. Áhh, Léna megint elrángat majd vásárolni...
Teljesen megszoktam, hogy a suliban pár beszélgetésen kívül semmilyen kontakt nincs köztem és Bence között.Nem teljesen veszett a dolog, mivel a délutánokat együtt töltjük-vagy filmet nézünk, vagy sétálunk, vagy megyünk valamerre.
Amikor végeztem kosáredzésen, kifelé a tornateremből belefutottam Bencébe.Elmosolyodtam, és átöleltem. Bence felemelte a fejemet, és megcsókolt. gy hang zavart meg minket.Rékáé. Mindketten ránéztünk.Egy mobilt tartott a kezében.
-Jesszus, hányan kommenteltek vagy 20 másodperc alatt a képre!-mosolygott gonoszul, aztán elsétált.
Minden igyekezetem ellenére ahogy ma mentünk röpiedzés után a szobánk felé sétáltunk, Nándi jött velünk szembe pár végzőssel.
-Léna, menj be a szobánkba, mindjárt jövök.-Léna egyből értette, miért mondom, így bement, közben aggódva nézett vissza rám. Nándi is eltanácsolta a haverjait, és most laza félmosoly ült az arcán.
Odamentem hozzá, mire elkapta a kezemet, és megcsókolt. Bence lágy csókja után Nándié túl mohó és kemény volt.A kezeit a csuklóimra zárta, ellehetetlenítve a menekülést.Volt egy olyan érzésem, hogy ha menekülnék, azzal csak rontanék a helyzeten.Így hát csak álltam egy helyben, semmit nem csináltam, Nándi pedig csak nem hagyta abba. Már épp felkapni készült volna, amikor Bence hangját hallottam meg.
-Engedd el.-szólt először tekintélyt parancsolóan.
Nándi ügyet sem vetett rá, hanem tovább csókolt.
-Nem hallottad? Azt mondtam, engedd el.-mondta most már erélyesebben.
-Istenen, ekkora szánalmat, hogy a barátnőmmel csókolózol?Keress magadnak sajátot.-mondta fitymálóan Bence.Annyira meglepett ez a kérdés, de nem mertem felvonni a szemöldökömet, mert így leleplezném az igazságot. Nándi elengedett, és hátrébb lépett.Bence kihasználta az alkalmat, és megfogta a kezemet. Nándi úgy nézett rám, mint egy kutyára, de őszintén, nem érdekelt. Azonnal el is viharzott,én pedig megkönnyebbülten néztem Bencére.
-Kösz.-mondtam remegő hangon.
-Nincs mit.-az idegességet még mindig hallottam a hangjában, de azért már lenyugodott.
-Ciki, ha megölellek?-kérdeztem a számat húzva.
-Nem-suttogta, és ő húzott magához.
Hosszú percekig így álltunk, kicsit dülöngéltünk is. Bence ölelésében teljesen megnyugodtam.
Azt vettem észre, hogy az udvaron sétálgatunk.Egy kicsit hűvös volt, mert fújt a szél, de az égen tisztán látszottak a csillagok.Körülbelül hajnali egyig beszélgettünk. Akkor épp egy padon ücsörögtünk. Hihetetlenül felszínes voltam Bencével. Az első benyomás alapján ítélkeztem, pedig pont az ellenkezője mindannak, amit gondoltam róla. Mivel tudtuk, hogy nem figyel minket senki, ezért néha-néha megcsókolt.És őszintén, élveztem.
*pár héttel később*
Ofővel kezdtünk. Az ofő bejelentette, hogy lesz valami gólyabál. Ki kell öltözni, és kötelező ott lenni. Áhh, Léna megint elrángat majd vásárolni...
Teljesen megszoktam, hogy a suliban pár beszélgetésen kívül semmilyen kontakt nincs köztem és Bence között.Nem teljesen veszett a dolog, mivel a délutánokat együtt töltjük-vagy filmet nézünk, vagy sétálunk, vagy megyünk valamerre.
Amikor végeztem kosáredzésen, kifelé a tornateremből belefutottam Bencébe.Elmosolyodtam, és átöleltem. Bence felemelte a fejemet, és megcsókolt. gy hang zavart meg minket.Rékáé. Mindketten ránéztünk.Egy mobilt tartott a kezében.
-Jesszus, hányan kommenteltek vagy 20 másodperc alatt a képre!-mosolygott gonoszul, aztán elsétált.
Bence
Nagy levegőt vettem, és elmeséltem az egész éjszakát Bencének.Kicsit idegesítő volt, hogy az égvilágon semmilyen érzelmet nem lehetett leolvasni az arcáról.Tök közömbös volt. Ahogy meséltem, megint sírni kezdtem.Olyan volt, mintha pánikrohamot kaptam volna.Kapkodtam a levegőt, meg ilyenek.Mikor végeztem, más patakokban folytak a könnyeim.Bencére néztem, aki csak elmosolyodott, és megsimította az arcomat. Ez a szimpla érintés annyira jól esett, hogy tudatomon kívül az arcomhoz érő kezére tettem a kezemet. Amikor leesett a dolog,hátratántorodtam (volna), de Bence megfogta a kezemet, és megint magához húzott.Minden mindegy alapon én is átöleltem őt, és egy ideig megint így voltunk.Bence a fejemre hajtotta a fejét.Egy idő után én húzódtam el, bármennyire is jól esett az ölelésében lenni.Aztán olyan dolog történt, ami az egyik legdöbbenetesebb dolog az életemben. Bence először csak a szemembe nézett, ahogy én is az övébe.nekem még mindig ott voltak a könnyek az arcomon, de ez nem igazán zavarta.Odahajolt hozzám, és megcsókolt.Először nem akartam, hogy megtörténjen, aztán ahogy a szája az enyémhez ért, ez az elhatározás elillant.Sokkal kellemesebb volt, mint Nándié. Egyre közelebb hajoltam hozzá, és ő is hozzám.Átkarolta a derekamat, én pedig az ő nyakát.Tényleg egyre közelebb húzott magához, és én így jól is éreztem magamat. Aztán beugrott.Neki barátnője van. Ennyire azért nem vagyok köcsög, tehát lassan és óvatosan távolodtam el tőle. Ránéztem Bencére, de ő félre hajtotta a fejét.
-Hé.-mondtam, és a vállára tettem a kezemet.-Te is tudod, mit gondoltam.
-Tudom.-mondta.
-Barátnőd van.
Válasz helyett csak sóhajtott egyet, és felállt.Én is felálltam, mert elő akartam keresni a tabomat. Ránéztem Bencére, ő pedig még egyszer megölelt, és adott egy puszit az arcomra.
-Ami itt volt, az nem változik-suttogta, és kiment.
Mint akit fejbe vertek, úgy éreztem magamat.
*két nappal később, hétfőn*
A kedvem mit sem javult.Szombat óta nem találkoztam Bencével, ma viszont az egész napot együtt kel vele töltenem. Reggel komótosan felöltöztünk Lénával, közben még néha-néha megemlítette a péntek-szombatomat( igen, természetesen elmeséltem neki).
A suliba érve kicsit szorongtam( na jó, nagyon).Bence az égvilágon semmi jelét nem mutatta, hogy történt volna bármi is közöttünk. A szünetekben a teremben maradtam Lénával, mert tudtam, hogy nagyon könnyen belefuthatok Nándiba, azt pedig nem akartam.Kicsit úgy éreztem, hogy Bencének tényleg igaza volt, és csak kihasznált.
Utolsó órán azonban halvány áttörés volt.Ofő volt, az ofő rendíthetetlenül diktált, mi meg halálra untuk az agyunkat Bencével.Úgyhogy egymást böködtük. Igyekeztünk némák maradni, ami lényegében sikerült is.Amikor bele akartam bökni, elkapta a kezemet, és a mellkasához szorította egy másodpercre.
-Hé.-mondtam, és a vállára tettem a kezemet.-Te is tudod, mit gondoltam.
-Tudom.-mondta.
-Barátnőd van.
Válasz helyett csak sóhajtott egyet, és felállt.Én is felálltam, mert elő akartam keresni a tabomat. Ránéztem Bencére, ő pedig még egyszer megölelt, és adott egy puszit az arcomra.
-Ami itt volt, az nem változik-suttogta, és kiment.
Mint akit fejbe vertek, úgy éreztem magamat.
*két nappal később, hétfőn*
A kedvem mit sem javult.Szombat óta nem találkoztam Bencével, ma viszont az egész napot együtt kel vele töltenem. Reggel komótosan felöltöztünk Lénával, közben még néha-néha megemlítette a péntek-szombatomat( igen, természetesen elmeséltem neki).
A suliba érve kicsit szorongtam( na jó, nagyon).Bence az égvilágon semmi jelét nem mutatta, hogy történt volna bármi is közöttünk. A szünetekben a teremben maradtam Lénával, mert tudtam, hogy nagyon könnyen belefuthatok Nándiba, azt pedig nem akartam.Kicsit úgy éreztem, hogy Bencének tényleg igaza volt, és csak kihasznált.
Utolsó órán azonban halvány áttörés volt.Ofő volt, az ofő rendíthetetlenül diktált, mi meg halálra untuk az agyunkat Bencével.Úgyhogy egymást böködtük. Igyekeztünk némák maradni, ami lényegében sikerült is.Amikor bele akartam bökni, elkapta a kezemet, és a mellkasához szorította egy másodpercre.
Borzalom
Reggel az iszonyatos fejfájásomra ébredtem.Nándin feküdtem, aki pedig az ágyon.Fejem a mellkasán volt.Egyikünkön sem volt póló... Bal keze a derekamon pihent, a másik pedig az ágyról lógott le.Pislognom kellett párat, mire kitisztult a kép.Borzalmas rumli volt, az üvegek szanaszét hevertek, és tömör alkoholszag volt.Óvatosan akartam felkelni,hogy ne ébresszem fel Nándit.Sikerült is, úgyhogy körbenéztem, hogy esetleg a pólóm/pulcsim merre lehet. pechemre Nándi alatt voltak, így esélyem sem volt arra, hogy felöltözzek, és lelépjek. A fejem még mindig nehéz, és ködös volt, így inkább leültem a földre, és nekitámasztottam a fejemet a falnak. Belőlem is áradt a pia szaga, egyszerűen undorodtam magamtól. Megpróbáltam visszaemlékezni a tegnap estére, de nem igazán ment. Arra emlékszem, hogy a sörök után pár üveg vodka következett, arra is, hogy Nándi megcsókolt.Másra nagyon nem. Egy fényképezőgépet láttam az üvegek mellett, így arra a következtetésre jutottam, hogy készültek képek.Nem biztos, hogy jó ötlet volt megnézni őket.Magamra sem ismertem, egy üveg whiskey a kezembe, a másik pedig feltartva, és úgy látszik, valamit éneklek. A következőn Nándi ugyanez.Borzalmas este bizonyítékai, és úgy döntöttem, inkább nem is nézem őket tovább.Azon gondolkoztam, hogy vajon a póló hogy került le Nándiról, és ami fontosabb, hogy rólam hogy került le...Miközben elmélkedtem, Nándi mocorgott egy kicsit, aztán tovább aludt.
Bementem a fürdőszobába.Hála istennek, volt ott egy-tisztának látszó- törülköző, de annyira nem voltam még józan, hogy utána járjak, valóban tiszta-e.Beálltam a zuhany alá, és lemostam magamról a pia szagát.Visszaöltöztem a kéznél lévő ruháimba, és kimentem.Nándi épp akkor ébredt fel.Rám mosolygott, és a kezét nyújtotta felém.Egy pillanatra elgondolkodtam.Mit is csinálok én? Aztán beugrott.Ja, igen.Sodródom az árral.Odamentem hozzá.Eközben ő ülésbe tornázta magát, így az ölébe ültem.Magához húzott, és megint megcsókolt.A tegnapi valahogy sokkal jobbnak tűnt-vagy csak az alkohol miatt éreztem így?Mindenesetre Nándi még nálam is jobban másnaposnak tűnt, jobban áradt belőle a keserű/savanyú szag.Hamar eltoltam magamtól, és visszakérve a pólómat távozni készültem.
-Nem maradsz még?-kérdezte.
Nem akartam tovább maradni.Csak felkavarodott a gyomrom, minél tovább maradtam.
-Muszáj mennem. De köszönöm.-mondtam kedvesen.Vagyis remélem, kedvesen.
Átrohantam a folyosón, és a saját szobámba vetődtem.Léna nem volt ott, így hála istennek egyedül voltam.Gyorsan még egyszer lefürödtem, a ruhákat, amiket tegnap viseltem, egyenesen a kukába dobtam.Jobb a békesség. Ahogy jobban körbenéztem, láttam, hogy az éjjeliszekrényen hagyott egy cetlit Léna. Azt írta, egy volt osztálytársával lesz egész nap, úgyhogy ne várjam. Kicsit örültem neki, mert így volt időm átgondolni mindent. Leültem az ágyamra.Ahogy felfogtam, hogy valójában mi történt, éreztem, ahogy a könnyek lecsorognak az arcomon.Nem bírtam sokéig, valóban sírni kezdtem. Nem telt bele sok idő, és mindenféle jelzés nélkül Bence lépett be a szobába.
-Hali.Már kerestelek, Léna mondta, hogy nem vagy itthon, így gondoltam, később visszajövök...-cseverészett, de ahogy rám nézett, én meg rá, elcsendesedett.Egyszerűen csak leült mellém, és átölelt.Nem kérdezett semmit, és ezt nagyra értékeltem.Csak tartott átölelve, és hagyta, hogy összesírjam a pólóját.Igazán jól esett, hogy kiadhattam magamból a feszültséget.Lassan én is átöleltem őt, mire még jobban magához szorított, és nyomott egy puszit a fejem búbjára.Órákig ülhettünk így, aztán eljött, amitől féltem.
-Mi történt?-kérdezte.
Bementem a fürdőszobába.Hála istennek, volt ott egy-tisztának látszó- törülköző, de annyira nem voltam még józan, hogy utána járjak, valóban tiszta-e.Beálltam a zuhany alá, és lemostam magamról a pia szagát.Visszaöltöztem a kéznél lévő ruháimba, és kimentem.Nándi épp akkor ébredt fel.Rám mosolygott, és a kezét nyújtotta felém.Egy pillanatra elgondolkodtam.Mit is csinálok én? Aztán beugrott.Ja, igen.Sodródom az árral.Odamentem hozzá.Eközben ő ülésbe tornázta magát, így az ölébe ültem.Magához húzott, és megint megcsókolt.A tegnapi valahogy sokkal jobbnak tűnt-vagy csak az alkohol miatt éreztem így?Mindenesetre Nándi még nálam is jobban másnaposnak tűnt, jobban áradt belőle a keserű/savanyú szag.Hamar eltoltam magamtól, és visszakérve a pólómat távozni készültem.
-Nem maradsz még?-kérdezte.
Nem akartam tovább maradni.Csak felkavarodott a gyomrom, minél tovább maradtam.
-Muszáj mennem. De köszönöm.-mondtam kedvesen.Vagyis remélem, kedvesen.
Átrohantam a folyosón, és a saját szobámba vetődtem.Léna nem volt ott, így hála istennek egyedül voltam.Gyorsan még egyszer lefürödtem, a ruhákat, amiket tegnap viseltem, egyenesen a kukába dobtam.Jobb a békesség. Ahogy jobban körbenéztem, láttam, hogy az éjjeliszekrényen hagyott egy cetlit Léna. Azt írta, egy volt osztálytársával lesz egész nap, úgyhogy ne várjam. Kicsit örültem neki, mert így volt időm átgondolni mindent. Leültem az ágyamra.Ahogy felfogtam, hogy valójában mi történt, éreztem, ahogy a könnyek lecsorognak az arcomon.Nem bírtam sokéig, valóban sírni kezdtem. Nem telt bele sok idő, és mindenféle jelzés nélkül Bence lépett be a szobába.
-Hali.Már kerestelek, Léna mondta, hogy nem vagy itthon, így gondoltam, később visszajövök...-cseverészett, de ahogy rám nézett, én meg rá, elcsendesedett.Egyszerűen csak leült mellém, és átölelt.Nem kérdezett semmit, és ezt nagyra értékeltem.Csak tartott átölelve, és hagyta, hogy összesírjam a pólóját.Igazán jól esett, hogy kiadhattam magamból a feszültséget.Lassan én is átöleltem őt, mire még jobban magához szorított, és nyomott egy puszit a fejem búbjára.Órákig ülhettünk így, aztán eljött, amitől féltem.
-Mi történt?-kérdezte.
Elengedve
#Ellaszemszög#
A folyosóra kilépve tudtam, hogy Bencét és Leilát fogom látni, és igazam is lett. Léna szorosan mögöttem jött, afféle támaszként. Bence Leila kezét fogta, és háttal nekünk állva beszélgetett a felsőbb évesekkel. Válla felett hátrapillantva elkapta a tekintetemet, azonban rögtön vissza is fordult. Indulatosan indultam el az ellenkező irányba, Léna pedig rendíthetetlenül követett. Siettségemben észre sem vettem a kifüggesztett táblát. El is mentem volna mellette, de Léna megragadta a karomat, és visszarántott. haragom egy pillanat alatt elszállt, mivel bekerültem a kosárcsapatba. Az indulatot az öröm váltotta fel, és hirtelen ugrálni támadt kedvem. Folyamatosan vigyorogtam, és észre sem vettem a körülöttem zajló dolgokat. Nándiba botlottam, de még így is vigyorogva kértem bocsánatot.
-Minek örülünk ennyire?-kérdezte.
-Bekerültem a kosárcsapatba.-vigyorogtam.
-Bekerültem a kosárcsapatba.-vigyorogtam.
Nándi felemelte a kezét, én pedig belecsaptam.
-Kora este ünneplés?-kérdezte.
-Okés.-mondtam.
Mivel péntek van, így szabad utat engedtem magamnak, nem kellett tanulni másnapra.
Osztályfőnöki következett, így visszavonultam a termünkbe.Kicsit alábbszegett a kedvemből Bence és Leila, de egyrészt annak örültem, hogy bekerültem a csapatba, másrészt pedig, hogy megint Nándival töltöm az estét.Bence is megészlelte, hogy virulok, így az óra negyedénél jött egy cetli tőle:
-Okés.-mondtam.
Mivel péntek van, így szabad utat engedtem magamnak, nem kellett tanulni másnapra.
Osztályfőnöki következett, így visszavonultam a termünkbe.Kicsit alábbszegett a kedvemből Bence és Leila, de egyrészt annak örültem, hogy bekerültem a csapatba, másrészt pedig, hogy megint Nándival töltöm az estét.Bence is megészlelte, hogy virulok, így az óra negyedénél jött egy cetli tőle:
"minek örülsz így?
semmi közöd hozzá.
na de télleg
kosárcsapat+nándi
na de télleg
kosárcsapat+nándi
nem fogtad fel, hogy kihasznál?
ő legalább normálisan viselkedik"
Ezután a mondat után nem jött több üzenet.Gondolom, megsértettem, de nem igazán zavart.Közben az ofő azt mondta, hogy a mai röpi elmarad, jövőhéten pótoljuk az edzést.Kicsit sajnáltam, viszont így több időm lesz.
A délután hamar elment, és valamikor hat körül átmentem Nándihoz.Üvöltött a zene a szobában, így nem is elsőre hallotta meg a kopogásomat.Ahogy beléptem, lejjebb halkította a zenét, és rögtön felajánlotta, hogy nézzünk valami filmet.
Volt vagy tíz óra, mire végignéztük a filmet(kettőt is végignéztünk, nem tudok nyilatkozni.Egyik rosszabb volt, mint a másik).
-Kérsz valamit inni?-kérdezte Nándi, ahogy a tévét bámultuk.
-Ja.
-Mit kérsz?
A délután hamar elment, és valamikor hat körül átmentem Nándihoz.Üvöltött a zene a szobában, így nem is elsőre hallotta meg a kopogásomat.Ahogy beléptem, lejjebb halkította a zenét, és rögtön felajánlotta, hogy nézzünk valami filmet.
Volt vagy tíz óra, mire végignéztük a filmet(kettőt is végignéztünk, nem tudok nyilatkozni.Egyik rosszabb volt, mint a másik).
-Kérsz valamit inni?-kérdezte Nándi, ahogy a tévét bámultuk.
-Ja.
-Mit kérsz?
-Mi van?
Nándi elmosolyodott, és egy pillanatot kérve valahová elsietett.Kettő perc múlva egy halom üveg sörrel/mindenféle alkohollal tért vissza.
-Válassz-mutatott körbe.
A helyzet az, hogy sosem ittam még, de ez nem nagyon izgatott.Jó kedvem volt, miért is ne?Gondolkodás nélkül elvettem egy doboz sört.Nándi megint elmosolyodott, és hasonlóképpen ő is felnyitott egy sört.
Valahogy egyre több üveggel csúszott le, aztán felnyitottunk egy teli üveg vodkát is.Egyre jobban elengedtük magunkat, egyre lazábbak lettünk. Az utolsó emlékem az, hogy Nándi rám néz, és megcsókol.
-Válassz-mutatott körbe.
A helyzet az, hogy sosem ittam még, de ez nem nagyon izgatott.Jó kedvem volt, miért is ne?Gondolkodás nélkül elvettem egy doboz sört.Nándi megint elmosolyodott, és hasonlóképpen ő is felnyitott egy sört.
Valahogy egyre több üveggel csúszott le, aztán felnyitottunk egy teli üveg vodkát is.Egyre jobban elengedtük magunkat, egyre lazábbak lettünk. Az utolsó emlékem az, hogy Nándi rám néz, és megcsókol.
Fáj
*Ellaszemszög*
Bence elkapta a kezemet, és konkrétan addig erőszakoskodott, amíg vissza nem fordultam hozzá.
-Csak kihasznál.-mondta.
Megállt az ütő bennem.Hogy mi? Nándi eddig a legrendesebb, akit ismerek ebben az átkozott suliban, Léna után.
-Nem hiszem-mondtam.
-Higgy nekem.
-Nem.-mondtam, aztán minden tiltakozása ellenére kitéptem a kezemet a kezéből, és bementem a szobámba.Léna már aludt, így nem akartam felébreszteni őt.Gyorsan lezuhanyoztam, és a takaró alá feküdve rögtön elnyomott az álom.
*másnap*
Még tegnap szóltak a tanárok, hogy elmarad az első két óra valami értekezlet miatt, így terveim szerint sokáig aludtam volna. Azonban Léna máshogy gondolta. Úgy döntött, mindenáron vásárolni megyünk, így nyolckor arra keltem, hogy a vállamat rázogatja.
-Léna, mit csinálsz?-nyöszörögtem.
-Vásárolni megyünk!!-ujjongott, szerintem vigyorogva.
-Többesszám? Kizárt. Aludni akarok.
-Nemáááár, légysziiii.
Egy ideig még könyörgött, aztán beadtam a derekamat. Felkeltem, felöltöztem, és elindultunk egy közeli plázába.Ha Milen múlt volna, szerintem be se mentünk volna tanításra, hanem csak vásároltunk volna. Hát igen. Kettőnk közül én vagyok a felelősségteljes. Végül amúgy jól éreztem magamat, vettünk néhány ruhát, meg vettünk kávét a Starbucks-ban. Épp hogy visszaértünk, ahogy lecuccoltunk, egyből rohanhattunk is órára. Pont csöngőre estünk be kémiára.Bence maga előtt csattogtatta a tollát, és Leilával beszélgetett, aki előttünk foglalt helyet Ádámmal.Kifulladva vágtam le magamat a helyemre, aztán előpakoltam. A tanárnő lapokkal a kezében érkezett meg. Ajjajj.Dolgozat. Semmit nem készültem órára, így Bencére néztem segítségkérően. Mintha tudta volna, hogy nem tanultam, lazán mosolyogva figyelt.
-Segíts!-tátogtam kétségbeesetten.
Bence csupán a szemével intett, hogy jó. Megkaptuk a lapokat, és kezdhettük a dogát. A tanárnő nem túl okos, így mindössze csak egy csoport volt. Felírtam a lapra a nevemet, és úgy csináltam, mintha írnék, azaz gondolkodnék, közben csak bámultam az üres lapot. Szörnyen féltem attól, hogy Bence végül mégsem segít. Azonban nem mondhatnám, hogy csalódtam benne, mivel ahogy kész lett a sajátjával, észrevétlenül megcserélte a kettőt, és az enyémhez hasonlító írással az enyémet is írni kezdte.
Ahogy kicsöngettek, hálás pillantással néztem Bencére, és elképzelésem szerint esetleg figyel is rám, viszont nem ez történt. Helyette kézen fogta Leilát, és kivonultak a teremből. Elkerekedett szemmel néztem utánuk, és éreztem, hogy valami, mélyen fáj.
Bence elkapta a kezemet, és konkrétan addig erőszakoskodott, amíg vissza nem fordultam hozzá.
-Csak kihasznál.-mondta.
Megállt az ütő bennem.Hogy mi? Nándi eddig a legrendesebb, akit ismerek ebben az átkozott suliban, Léna után.
-Nem hiszem-mondtam.
-Higgy nekem.
-Nem.-mondtam, aztán minden tiltakozása ellenére kitéptem a kezemet a kezéből, és bementem a szobámba.Léna már aludt, így nem akartam felébreszteni őt.Gyorsan lezuhanyoztam, és a takaró alá feküdve rögtön elnyomott az álom.
*másnap*
Még tegnap szóltak a tanárok, hogy elmarad az első két óra valami értekezlet miatt, így terveim szerint sokáig aludtam volna. Azonban Léna máshogy gondolta. Úgy döntött, mindenáron vásárolni megyünk, így nyolckor arra keltem, hogy a vállamat rázogatja.
-Léna, mit csinálsz?-nyöszörögtem.
-Vásárolni megyünk!!-ujjongott, szerintem vigyorogva.
-Többesszám? Kizárt. Aludni akarok.
-Nemáááár, légysziiii.
Egy ideig még könyörgött, aztán beadtam a derekamat. Felkeltem, felöltöztem, és elindultunk egy közeli plázába.Ha Milen múlt volna, szerintem be se mentünk volna tanításra, hanem csak vásároltunk volna. Hát igen. Kettőnk közül én vagyok a felelősségteljes. Végül amúgy jól éreztem magamat, vettünk néhány ruhát, meg vettünk kávét a Starbucks-ban. Épp hogy visszaértünk, ahogy lecuccoltunk, egyből rohanhattunk is órára. Pont csöngőre estünk be kémiára.Bence maga előtt csattogtatta a tollát, és Leilával beszélgetett, aki előttünk foglalt helyet Ádámmal.Kifulladva vágtam le magamat a helyemre, aztán előpakoltam. A tanárnő lapokkal a kezében érkezett meg. Ajjajj.Dolgozat. Semmit nem készültem órára, így Bencére néztem segítségkérően. Mintha tudta volna, hogy nem tanultam, lazán mosolyogva figyelt.
-Segíts!-tátogtam kétségbeesetten.
Bence csupán a szemével intett, hogy jó. Megkaptuk a lapokat, és kezdhettük a dogát. A tanárnő nem túl okos, így mindössze csak egy csoport volt. Felírtam a lapra a nevemet, és úgy csináltam, mintha írnék, azaz gondolkodnék, közben csak bámultam az üres lapot. Szörnyen féltem attól, hogy Bence végül mégsem segít. Azonban nem mondhatnám, hogy csalódtam benne, mivel ahogy kész lett a sajátjával, észrevétlenül megcserélte a kettőt, és az enyémhez hasonlító írással az enyémet is írni kezdte.
Ahogy kicsöngettek, hálás pillantással néztem Bencére, és elképzelésem szerint esetleg figyel is rám, viszont nem ez történt. Helyette kézen fogta Leilát, és kivonultak a teremből. Elkerekedett szemmel néztem utánuk, és éreztem, hogy valami, mélyen fáj.
Az első normális nap
*Ellaszemszög*
Kiléptem a társalgóból, de Bence egy szempillantás alatt eltűnt. Köszi. (Y)
A filmre már nem volt kedvem visszamenni, így a szobánkba mentem, és lefeküdtem aludni.
*másnap*
Reggel "korán" kellett kelni, mivel ma már volt tanítás. Szeretem a hétfőt.
Lénával elkészültünk, és elindultunk a tanerembe. Szívesen ültem volna Léna mellett, de hát az a páros dolog... Mira odaértünk, a fiúk nagy része ( Bence, Ádám, Dani, meg még több fiú, de nekik nem tudom a nevét), és a nyávogós társaság is ott volt.
A mai nap folyamán volt szerencsém megismerni Rékát és Leilát. Önszántamból biztos, hogy nem beszéltem volna velük, azonban ahogy Bence mellett ültem, akaratlanul is be kellett "mutatkoznom" nekik, mivel a két lány folyamatosan a padtársamhoz járkált.De tényleg. A szüneteim nagy részét Lénával töltöttem az udvaron. Reggel még kerestem az osztályban Nándit, aztán Léna mondta, hogy ő kettővel fölöttünk jár.Azért ez nem semmi. Jóban vagyok egy tizenegyedikessel.Nem csoda, hogy tegnap Leila és Réka, meg az összes többi mindenki furán méregetett engem, ahogy Nándival beszéltem.Léna mondta, hogy bár Nándi társasági ember, a lányok annyira nem érdeklik. Vagy csak az osztályukban nincs olyan lány, aki tetszene neki. Mindegy.
Ma az ofő vagy hússzor elmondta, hogy a héten nyílt délutánok vannak, azaz bármelyik "szakkört" megnézhetjük magunknak. Azt mondta, nem baj, ha egyik sem nyerte el a tetszésünket, azonban örülne, ha járnánk valahová. Mivel én általánosban is kosaraztam, illetve röpiztem, ezt a két sportszakkört biztosan meg akartam nézni. Ebből Léna jön velem röpire, a többieket nem tudom.
A szobánk felé battyogva azon gondolkoztam, hogy Bence ma egy szót sem szólt hozzám. Nem igazán zavart, mivel még mindig nem bírom a búráját. Annyira üvölt róla, hogy ő itt a "király", ő a nagymenő, és ő ezzel teljesen tisztában is van, illetve ki is élvezi. Egoista.
Mivel ma volt a kosáredzés nyílt délutánja, így gyors átöltözés után siettem is a 4-es számú tornaterembe. Igen, a 4-es számúba. Mivel ez egy sportiskola, több tornaterem is van.
Csalódottságomra a nyávogós társaság is ott volt, élükön Leilával és Rékával. A felsőbb évfolyamosok segítőként voltak ott.Az edző belefújt a sípjába, mire mindenki összerezzent.
Javában folyt az edzés, amikor egy lány félve nyitott be a terembe.Az edző szeme rávillant, mire én is majdnem kirohantam a teremből. Ijesztő.
-Lám-lám, Fruzsina.Egy év alatt sem tanultál meg időben érkezni?-hümmögött az edző gúnyos mosollyal.
-E-elnézést, én csak...-dadogott a lány, akit ezek szerint Fruzsinának hívnak.
-Persze. Mindig ezt hallom.-ciccegett az edző.
Fruzsina gyorsan beszaladt, és odaállt pár lány mellé. Azok csúnyán kinevették, és arrébb vonultak.Megsajnáltam szegény lányt, azonban amikor az edző elordította magát( egy évfolyamtársam fejét üvöltötte le), felocsúdtam a gondolkodásból, és tovább folytattam a gyakorlatot.
Élveztem az edzést, fárasztó, de nagyon jó volt. A felsőbb évfolyamosok azt mondták, hogy valamikor a héten fogjuk megtudni, bekerültünk-e a csapatba.A folyosón az épp fociedzésről kikocogó Nándit pillantottam meg.
-Szia-köszöntem neki mosolyogva.
-Szia-köszönt hasonlóan vigyorogva, ám közben lihegett is.-Merre jártál?
-Kosáredzésen.Isteni volt-kezdtem el áradozni.-És te?
-Az újoncokat figyeltem.Borzalmasak voltak-kezdett el nevetni.
Én is elmosolyodtam.Nándinak viszont mennie kellett, mert állítása szerint dolga volt még, azonban felajánlotta, hogy később nézzünk meg egy filmet. Beleegyezésül bólintottam egyet, aztán a szobám felé vettem az irányt.Lezuhanyoztam, és felhívtam anyut.Beszámoltam neki a kosárról, azonban Nándit nem említettem neki.Minek? Úgyis csak barát.
Léna is visszaért a floorball-ról, és miközben átöltözött, folyamatosan beszélgettünk.
Kopogtak az ajtón, mire intettem Lénának, hogy hagyja, majd én kinyitom.Nándi állt az ajtóban.Csak annyit akart, hogy inkább nézzük nála a filmet.Elköszöntem Lénától, aztán Nándi után indultam.
A film érdekes volt, azonban néhány helyen féltem.Ilyenkor Nándi kiparodizálta az ijesztő részeket, így végigröhögtük az egészet.
Miközben visszafelé sétáltam, Bencébe botlottam. Illetve mentem bele.
-Bocs-mondtam cseppet sem kedvesen.
-Hé.Minden oké?-kérdezte.
-Ja, hogyne.Menj csak, biztos várnak a barátnőid.Vagy ha nem, akkor biztos van olyan hely, ahol körbeugrálnak.-mondtam, majd a terveim szerint elfordultam volna, azonban ő elkapta a kezemet.
Kiléptem a társalgóból, de Bence egy szempillantás alatt eltűnt. Köszi. (Y)
A filmre már nem volt kedvem visszamenni, így a szobánkba mentem, és lefeküdtem aludni.
*másnap*
Reggel "korán" kellett kelni, mivel ma már volt tanítás. Szeretem a hétfőt.
Lénával elkészültünk, és elindultunk a tanerembe. Szívesen ültem volna Léna mellett, de hát az a páros dolog... Mira odaértünk, a fiúk nagy része ( Bence, Ádám, Dani, meg még több fiú, de nekik nem tudom a nevét), és a nyávogós társaság is ott volt.
A mai nap folyamán volt szerencsém megismerni Rékát és Leilát. Önszántamból biztos, hogy nem beszéltem volna velük, azonban ahogy Bence mellett ültem, akaratlanul is be kellett "mutatkoznom" nekik, mivel a két lány folyamatosan a padtársamhoz járkált.De tényleg. A szüneteim nagy részét Lénával töltöttem az udvaron. Reggel még kerestem az osztályban Nándit, aztán Léna mondta, hogy ő kettővel fölöttünk jár.Azért ez nem semmi. Jóban vagyok egy tizenegyedikessel.Nem csoda, hogy tegnap Leila és Réka, meg az összes többi mindenki furán méregetett engem, ahogy Nándival beszéltem.Léna mondta, hogy bár Nándi társasági ember, a lányok annyira nem érdeklik. Vagy csak az osztályukban nincs olyan lány, aki tetszene neki. Mindegy.
Ma az ofő vagy hússzor elmondta, hogy a héten nyílt délutánok vannak, azaz bármelyik "szakkört" megnézhetjük magunknak. Azt mondta, nem baj, ha egyik sem nyerte el a tetszésünket, azonban örülne, ha járnánk valahová. Mivel én általánosban is kosaraztam, illetve röpiztem, ezt a két sportszakkört biztosan meg akartam nézni. Ebből Léna jön velem röpire, a többieket nem tudom.
A szobánk felé battyogva azon gondolkoztam, hogy Bence ma egy szót sem szólt hozzám. Nem igazán zavart, mivel még mindig nem bírom a búráját. Annyira üvölt róla, hogy ő itt a "király", ő a nagymenő, és ő ezzel teljesen tisztában is van, illetve ki is élvezi. Egoista.
Mivel ma volt a kosáredzés nyílt délutánja, így gyors átöltözés után siettem is a 4-es számú tornaterembe. Igen, a 4-es számúba. Mivel ez egy sportiskola, több tornaterem is van.
Csalódottságomra a nyávogós társaság is ott volt, élükön Leilával és Rékával. A felsőbb évfolyamosok segítőként voltak ott.Az edző belefújt a sípjába, mire mindenki összerezzent.
Javában folyt az edzés, amikor egy lány félve nyitott be a terembe.Az edző szeme rávillant, mire én is majdnem kirohantam a teremből. Ijesztő.
-Lám-lám, Fruzsina.Egy év alatt sem tanultál meg időben érkezni?-hümmögött az edző gúnyos mosollyal.
-E-elnézést, én csak...-dadogott a lány, akit ezek szerint Fruzsinának hívnak.
-Persze. Mindig ezt hallom.-ciccegett az edző.
Fruzsina gyorsan beszaladt, és odaállt pár lány mellé. Azok csúnyán kinevették, és arrébb vonultak.Megsajnáltam szegény lányt, azonban amikor az edző elordította magát( egy évfolyamtársam fejét üvöltötte le), felocsúdtam a gondolkodásból, és tovább folytattam a gyakorlatot.
Élveztem az edzést, fárasztó, de nagyon jó volt. A felsőbb évfolyamosok azt mondták, hogy valamikor a héten fogjuk megtudni, bekerültünk-e a csapatba.A folyosón az épp fociedzésről kikocogó Nándit pillantottam meg.
-Szia-köszöntem neki mosolyogva.
-Szia-köszönt hasonlóan vigyorogva, ám közben lihegett is.-Merre jártál?
-Kosáredzésen.Isteni volt-kezdtem el áradozni.-És te?
-Az újoncokat figyeltem.Borzalmasak voltak-kezdett el nevetni.
Én is elmosolyodtam.Nándinak viszont mennie kellett, mert állítása szerint dolga volt még, azonban felajánlotta, hogy később nézzünk meg egy filmet. Beleegyezésül bólintottam egyet, aztán a szobám felé vettem az irányt.Lezuhanyoztam, és felhívtam anyut.Beszámoltam neki a kosárról, azonban Nándit nem említettem neki.Minek? Úgyis csak barát.
Léna is visszaért a floorball-ról, és miközben átöltözött, folyamatosan beszélgettünk.
Kopogtak az ajtón, mire intettem Lénának, hogy hagyja, majd én kinyitom.Nándi állt az ajtóban.Csak annyit akart, hogy inkább nézzük nála a filmet.Elköszöntem Lénától, aztán Nándi után indultam.
A film érdekes volt, azonban néhány helyen féltem.Ilyenkor Nándi kiparodizálta az ijesztő részeket, így végigröhögtük az egészet.
Miközben visszafelé sétáltam, Bencébe botlottam. Illetve mentem bele.
-Bocs-mondtam cseppet sem kedvesen.
-Hé.Minden oké?-kérdezte.
-Ja, hogyne.Menj csak, biztos várnak a barátnőid.Vagy ha nem, akkor biztos van olyan hely, ahol körbeugrálnak.-mondtam, majd a terveim szerint elfordultam volna, azonban ő elkapta a kezemet.
2013. június 10., hétfő
*off bejegyzés*
*off bejelentést olvashatnak.ismétlem, off bejegyzést olvashatnak*
Szóval.:D Úgy döntöttem, hogy innentől szemszögváltás lesz néhány résznél. :D lesznek részek, amit Bence szemszögéből írok meg, de ettől függetlenül ugyanúgy menni fog a történet. Fontos hozzátennem, hogy egy rész nem lesz két szemszögből, tehát egy rész vagy Ella, vagy Bence szemszögéből lesz megírva.
Jó olvasást.=)
*offbejegyzésvége*
Szóval.:D Úgy döntöttem, hogy innentől szemszögváltás lesz néhány résznél. :D lesznek részek, amit Bence szemszögéből írok meg, de ettől függetlenül ugyanúgy menni fog a történet. Fontos hozzátennem, hogy egy rész nem lesz két szemszögből, tehát egy rész vagy Ella, vagy Bence szemszögéből lesz megírva.
Jó olvasást.=)
*offbejegyzésvége*
2013. június 9., vasárnap
Zavarosság
Ijedtemben rohanni akartam volna, de inkább megfordultam. Egy ismeretlen srác állt ott.
-Ú ööö bocsi, összetévesztettelek valakivel- mondta zavarában.
-Ömm semmi baj-mondtam hasonlóan zavartan.
-Amúgy hogy hívnak?-kérdezte.
-Daniella, de hívj Ellának.-mosolyogtam rá- És téged?
-Nándi.
Nándi amúgy nagyon jó fej, az ebédlőből kifelé menet végig beszélgettünk. Amikor a lépcsőn mentünk fölfelé, Bence viharzott el mellettünk.Érezni lehetett belőle, hogy valami nincs rendben.
-Bence, minden oké?-néztem rá.
A fiú válasz nélkül csörtetett le, így elnézést kértem Nánditól, és Bence után siettem.
Az udvaron találtam meg, bár nem volt könnyű a sötétben. Egy pad támláján ült, háttal nekem.
Leültem mellé, és direkt nem néztem rá. Sokáig nem szóltunk egymáshoz, azonban egyszer csak ő szólalt meg.
-Meghalt a bátyám-suttogta.
Elkerekedett szemmel néztem rá, és megláttam, ahogy egy könnycsepp jelenik meg a szeménél. Mielőtt bármit is tehettem volna, felszívta magát, és rám nézett.
-Nem láttál semmit.-mondta, majd felállt, és visszaindult a koleszba.Én is így tettem. A folyosón Nándival futottam össze.
-Jössz esti filmnézésre a társalgóba?-kérdezte.
-Persze-mosolyodtam el.
A társalgóban már többen is ott voltak az osztályból. Lénu (Miléna-Léna-Lénu) is ott volt már, így mellette foglaltam helyet, és kezdődhetett a filmnézés. A fiúk ötletére a Fűrészt néztük meg.Nagyban ment a film, amikor Bence felállt a kanapéról, és kifelé indult. Válla fölött visszanézett rám, majd így szólt:
-Ell, jössz?-kérdezte.
Engem elöntött a pír, és felállva Bence után indultam,a többiek azonban először nagyot néztek, utána pedig vállat vontak, és tovább nézték a filmet.
-Ú ööö bocsi, összetévesztettelek valakivel- mondta zavarában.
-Ömm semmi baj-mondtam hasonlóan zavartan.
-Amúgy hogy hívnak?-kérdezte.
-Daniella, de hívj Ellának.-mosolyogtam rá- És téged?
-Nándi.
Nándi amúgy nagyon jó fej, az ebédlőből kifelé menet végig beszélgettünk. Amikor a lépcsőn mentünk fölfelé, Bence viharzott el mellettünk.Érezni lehetett belőle, hogy valami nincs rendben.
-Bence, minden oké?-néztem rá.
A fiú válasz nélkül csörtetett le, így elnézést kértem Nánditól, és Bence után siettem.
Az udvaron találtam meg, bár nem volt könnyű a sötétben. Egy pad támláján ült, háttal nekem.
Leültem mellé, és direkt nem néztem rá. Sokáig nem szóltunk egymáshoz, azonban egyszer csak ő szólalt meg.
-Meghalt a bátyám-suttogta.
Elkerekedett szemmel néztem rá, és megláttam, ahogy egy könnycsepp jelenik meg a szeménél. Mielőtt bármit is tehettem volna, felszívta magát, és rám nézett.
-Nem láttál semmit.-mondta, majd felállt, és visszaindult a koleszba.Én is így tettem. A folyosón Nándival futottam össze.
-Jössz esti filmnézésre a társalgóba?-kérdezte.
-Persze-mosolyodtam el.
A társalgóban már többen is ott voltak az osztályból. Lénu (Miléna-Léna-Lénu) is ott volt már, így mellette foglaltam helyet, és kezdődhetett a filmnézés. A fiúk ötletére a Fűrészt néztük meg.Nagyban ment a film, amikor Bence felállt a kanapéról, és kifelé indult. Válla fölött visszanézett rám, majd így szólt:
-Ell, jössz?-kérdezte.
Engem elöntött a pír, és felállva Bence után indultam,a többiek azonban először nagyot néztek, utána pedig vállat vontak, és tovább nézték a filmet.
2013. június 8., szombat
Az első nap ( part II.)
-Ráth Daniella, és Földi Bence. A második páros....-és az ofő csak mondta, mondta és mondta.Én viszont leblokkoltam. Ugyanis A Bencének nevezett fiú pontosan az, aki nem szimpi.Konkrétan bunkó.
Az ofő elmondta a dolgokat, mit hogyan, estébé, valamint kihangsúlyozta, hogy nincs párcsere, ebben az évben a páros feladatoknál a megadott társ a párunk, illetve a tanórákon is mellette ülünk. Amint az ofő végzett, dühösen, és határtalanul kétségbeesetten mentem vissza a szobánkba. Azonban Bence kihasználta az alkalmat, és utánam jött.
-Szóval Ell, mizu?-kérdezte felháborítóan lazán.
-Nem vagyok Ell.-mondtam.
-Oké Nem-vagyok-Ell. Hol akarsz majd ülni?
"Tőled jó távol" morogtam magamban.
-Figyi. Versenyezzünk! Ki ér előbb a szobájába?-próbálkoztam azzal, hogy lerázzam őt.
-Jó. Kapsz öt másodperc előnyt.
-Mi?
-Már csak három, gyerünk!
Futásnak eredtem. Az a három másodperc hamar lejárt, mivel pár pillanat múlva Bence a deszkáján gurult el mellettem.
-Ezt vegyem úgy, hogy nyertem?
-Vedd ahogy akarod.
-Oké, akkor én választok helyet a teremben.
Nem mondtam már semmit, hanem felkászálódtam a lépcsőn, és bementem a szobámba. Miléna már ott volt.Lerogytam az ágyamra, és hanyatt feküdtem.
-Te kivel kerültél párba?-hallottam meg Miléna hangját.
-Bencével-morogtam-Te?
-Dani-sóhajtotta.
Egész jól elbeszélgettünk. Elmesélte, miért emósodott be, hova járt suliba, mit szeret csinálni, stb.
Amikor vacsihoz hívtak minket( mert hogy itt közösen van a vacsi.Na mindegy), kilépve a szobából láttam, hogy a fiúcsapat csürheként vonul le. Bence a középpontban, természetesen. A nyakában egyik oldalon Leila, a másikon Réka kapaszkodik. Remek. Barbiek, és Ken.
Az első héten még oda ültünk, ahová akartunk, így hála a jó égnek nem kellett Bence mellett végigszenvednem a kajálást.
Amikor kifelé indultam volna az ebédlőből, valaki elkapta a karom, és visszahúzott.
Az ofő elmondta a dolgokat, mit hogyan, estébé, valamint kihangsúlyozta, hogy nincs párcsere, ebben az évben a páros feladatoknál a megadott társ a párunk, illetve a tanórákon is mellette ülünk. Amint az ofő végzett, dühösen, és határtalanul kétségbeesetten mentem vissza a szobánkba. Azonban Bence kihasználta az alkalmat, és utánam jött.
-Szóval Ell, mizu?-kérdezte felháborítóan lazán.
-Nem vagyok Ell.-mondtam.
-Oké Nem-vagyok-Ell. Hol akarsz majd ülni?
"Tőled jó távol" morogtam magamban.
-Figyi. Versenyezzünk! Ki ér előbb a szobájába?-próbálkoztam azzal, hogy lerázzam őt.
-Jó. Kapsz öt másodperc előnyt.
-Mi?
-Már csak három, gyerünk!
Futásnak eredtem. Az a három másodperc hamar lejárt, mivel pár pillanat múlva Bence a deszkáján gurult el mellettem.
-Ezt vegyem úgy, hogy nyertem?
-Vedd ahogy akarod.
-Oké, akkor én választok helyet a teremben.
Nem mondtam már semmit, hanem felkászálódtam a lépcsőn, és bementem a szobámba. Miléna már ott volt.Lerogytam az ágyamra, és hanyatt feküdtem.
-Te kivel kerültél párba?-hallottam meg Miléna hangját.
-Bencével-morogtam-Te?
-Dani-sóhajtotta.
Egész jól elbeszélgettünk. Elmesélte, miért emósodott be, hova járt suliba, mit szeret csinálni, stb.
Amikor vacsihoz hívtak minket( mert hogy itt közösen van a vacsi.Na mindegy), kilépve a szobából láttam, hogy a fiúcsapat csürheként vonul le. Bence a középpontban, természetesen. A nyakában egyik oldalon Leila, a másikon Réka kapaszkodik. Remek. Barbiek, és Ken.
Az első héten még oda ültünk, ahová akartunk, így hála a jó égnek nem kellett Bence mellett végigszenvednem a kajálást.
Amikor kifelé indultam volna az ebédlőből, valaki elkapta a karom, és visszahúzott.
Az első nap
Első nap a Testnevelési Középiskolában.Mivel messze van Debrecenből Budapest, így közös megegyezés alapján kollégiumba költöztem.Félelemmel megtelve léptem be a kollégium ajtaján, kezemben a bőröndjeim egy részével. Anyu rögtön előresietett a portáshoz, és fontoskodva magyarázott valamit.
Azzal nem volt gondom, hogy hiányoznék valakinek, mivel tudom, hogy senkinek nem hiányoznék a családomon kívül Debrecenből. A portás anyu kezébe nyomott egy kulcsot, majd anyu intett, hogy kövessem őt.
A harmadik emeleten kaptam szobát, a 319-est. Anyunak sietnie kellett, mivel a húgomnak ma van a beiratkozása a suliba, és még haza is kellett érnie.
Kipakoltam, berendezkedtem. A saját térfelemet a magam módján kidekoráltam, (égősor, poszterek, rajzok, képek) és elégedetten néztem körbe. Azért ez így elég jól fest.
Két órával az érkezésem után belépett a szobatársam- aki egy emós lány volt. Köszönni sem volt időm, mivel szinte azonnal kiviharzott a szobából. Hát oké.
Kimentem a szobából, és ahogy becsuktam az ajtót, egy papírra lettem figyelmes az ajtón:
RÁTH DANIELLA
BALOG MILÉNA
Nos, igen. Ezek szerint a szobatársamat Milénának hívják. Jó tudni.
Lesétáltam a koleszból, és az udvarra mentem. Egy csapat fiú már kinn volt, hangosan beszélgettek, meg röhögtek. Leültem egy padra, és elővettem a telefonomat.
A hangosbemondóból egy férfi hang szólalt meg:
-A kilencedik cé osztály kérem, fáradjon az udvarra.
Remek. Én már kinn voltam, tehát nem mozdultam sehová. Pár pillanat múlva a szobatársam trappolt ki az épületből.Nem sokkal később pedig egy lánycsapat parádézott ki.Első látásra unszimpinek tűntek.
Egy férfi is kiloholt az udvarra.Körbenézett, majd kiszúrt minket, és odaszaladt hozzánk.
-Ti a kilencedik céhez tartoztok, ugye?
Mielőtt bármit mondhattam volna. a lánycsapatból egy "Igen" nyávogás hallatszott.
-Remek. És hol vannak a fiúk?
Ahogy ezt kimondta, kivágódott az ajtó, és egy rakás deszkás fiú"repült" ki rajta, valamint pár BMX-es is.
Odagurultak hozzánk, majd megálltak.
Első látásra mindenki szimpatikus volt a fiúk közül, kivéve egyet.Eleve ahogy jött, átdeszkázott a lábamon.Nem, nem kért bocsánatot.Sebaj.Aztán ahogy felcsapta a deszkát, még meg is lökött. Köszi.
-Szóval, ha mindenki itt van, akkor beosztom, ki-kivel fog a páros feladatokban dolgozni, illetve, hogy ki mellett fogtok ülni a tanórákon.Első páros: -Ráth Daniella és.....
Azzal nem volt gondom, hogy hiányoznék valakinek, mivel tudom, hogy senkinek nem hiányoznék a családomon kívül Debrecenből. A portás anyu kezébe nyomott egy kulcsot, majd anyu intett, hogy kövessem őt.
A harmadik emeleten kaptam szobát, a 319-est. Anyunak sietnie kellett, mivel a húgomnak ma van a beiratkozása a suliba, és még haza is kellett érnie.
Kipakoltam, berendezkedtem. A saját térfelemet a magam módján kidekoráltam, (égősor, poszterek, rajzok, képek) és elégedetten néztem körbe. Azért ez így elég jól fest.
Két órával az érkezésem után belépett a szobatársam- aki egy emós lány volt. Köszönni sem volt időm, mivel szinte azonnal kiviharzott a szobából. Hát oké.
Kimentem a szobából, és ahogy becsuktam az ajtót, egy papírra lettem figyelmes az ajtón:
RÁTH DANIELLA
BALOG MILÉNA
Nos, igen. Ezek szerint a szobatársamat Milénának hívják. Jó tudni.
Lesétáltam a koleszból, és az udvarra mentem. Egy csapat fiú már kinn volt, hangosan beszélgettek, meg röhögtek. Leültem egy padra, és elővettem a telefonomat.
A hangosbemondóból egy férfi hang szólalt meg:
-A kilencedik cé osztály kérem, fáradjon az udvarra.
Remek. Én már kinn voltam, tehát nem mozdultam sehová. Pár pillanat múlva a szobatársam trappolt ki az épületből.Nem sokkal később pedig egy lánycsapat parádézott ki.Első látásra unszimpinek tűntek.
Egy férfi is kiloholt az udvarra.Körbenézett, majd kiszúrt minket, és odaszaladt hozzánk.
-Ti a kilencedik céhez tartoztok, ugye?
Mielőtt bármit mondhattam volna. a lánycsapatból egy "Igen" nyávogás hallatszott.
-Remek. És hol vannak a fiúk?
Ahogy ezt kimondta, kivágódott az ajtó, és egy rakás deszkás fiú"repült" ki rajta, valamint pár BMX-es is.
Odagurultak hozzánk, majd megálltak.
Első látásra mindenki szimpatikus volt a fiúk közül, kivéve egyet.Eleve ahogy jött, átdeszkázott a lábamon.Nem, nem kért bocsánatot.Sebaj.Aztán ahogy felcsapta a deszkát, még meg is lökött. Köszi.
-Szóval, ha mindenki itt van, akkor beosztom, ki-kivel fog a páros feladatokban dolgozni, illetve, hogy ki mellett fogtok ülni a tanórákon.Első páros: -Ráth Daniella és.....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)