Merre?

Nem kéne ennyire örülnöm, hogy Martin rám mosolygott, elvégre ott van Bence.... De nem tudtam másra gondolni, egyszerűen cuki volt.Figyelem figyelem, olvadásveszély! Ismétlem, olvadásveszély!
Miután Lénával részletesen kitárgyaltuk a sztorit, nem is egyszer, mindketten elmentünk aludni. Mivel időközben beköszöntött a tél, nyakig betakarózva aludtunk. Na ja.
*másnap reggel*
Álmosan készülődtünk mint a ketten. Léna szokásosan feketében, én meg szokásosan lazán. Ja, igen. Többször is felvetettem már Lénának, hogy váltson stílust, eddig azonban nem tartott erre igényt. De én nem adom fel. Tovább győzködöm.☺
A terembe érve a szokásos őrültködés ment. Leila és Réka a fűtés miatt egy hajkondícionálóért visítozott(?), Ádám valamin röhögött, Dani röhögött vele együtt, a többiek meg rohangáltak/ üvöltöztek. Martin még nem volt ott, amikor odaértem. Leraktam a cuccomat, és átnéztem volna az órára az anyagot, de Dani üvöltött nekem.
-Ella, látogatód van!-ordította még mindig röhögve. Félő volt, hogy egyszerűen megfullad.
Felnéztem a könyvből, és Fruzsit láttam az ajtóban. Arca falfehér volt, látszott rajta, hogy idegenkedik itt lenni. Megértem. Felálltam, és odasétáltam hozzá.
-Szia, mi újság?-mosolyogtam rá.
-Szia Ell.Csak azt akartam mondani, hogy elmarad a kosáredzés ma.-motyogta.
-Ó.Óóóó.Rendben-mondtam kicsit csalódottan. Attól függetlenül, hogy az edző kicsit katonás, nagyon szeretem a kosáredzést.
Becsöngettek, így Fruzsi visszaszaladt a termükbe. Martin még mindig sehol. Beteg lett vajon?
A nap úgy telt el, hogy mindig az ajtót figyeltem, hátha Martin csak elaludt, vagy ilyesmi, de nem. Tényleg nem jött ma.
Utolsó óránk ofő volt. Az ofő megrökönyödve nézett körbe az osztályon. Egyesek rohangáltak, valakik a padon ugráltak(?), én és Léna zenét hallgattunk max hangerőn, a fiúk filmet néztek, Leiláék sminkeltek. Nem éppen álltunk készen egy tanórára.
-Gyerekek, maradjatok csöndben!Gyerekek!-próbált túlkiabálni minket az ofő, de természetesen nem ment neki.
A segítségére voltam, és "Kuss legyen" kiáltással valóban bekussolt az egész osztály. Na.Van hangom.
A továbbiakban a ofő mindenféle papírt osztott szét, a bukásra állók ellenőrzőjének beszedése, hiányzók, stb. Na, a hiányzóknál felfigyeltem, ugyanis Martin is közéjük tartozott.
-Igen, tudom, hogy Martin hiányzik.Kórházban van.
Leila azonnal megkérdezte, melyikben. Magamban megköszöntem neki, amiért nem nekem kellett megkérdeznem.
Mikor kicsöngettek, szinte kilőttem a teremből. A szobába érve lehuppantam az ágyamra, és kezembe vettem a tabletemet. beütöttem a kórház nevét, és megnéztem, merre található. Felvettem a dzsekimet, és szóltam Lénának, hogy ne várjon rám, majd jövök valamikor.
Egy dolog járt az eszemben: Mi történhetett Martinnal?