Az első normális nap

*Ellaszemszög*

Kiléptem a társalgóból, de Bence egy szempillantás alatt eltűnt. Köszi. (Y)
A filmre már nem volt kedvem visszamenni, így a szobánkba mentem, és lefeküdtem aludni.
*másnap*
Reggel "korán" kellett kelni, mivel ma már volt tanítás. Szeretem a hétfőt.
Lénával elkészültünk, és elindultunk a tanerembe. Szívesen ültem volna Léna mellett, de hát az a páros dolog... Mira odaértünk, a fiúk nagy része ( Bence, Ádám, Dani, meg még több fiú, de nekik nem tudom a nevét), és a nyávogós társaság is ott volt.
A mai nap folyamán volt szerencsém megismerni Rékát és Leilát. Önszántamból biztos, hogy nem beszéltem volna velük, azonban ahogy Bence mellett ültem, akaratlanul is be kellett "mutatkoznom" nekik, mivel a két lány folyamatosan a padtársamhoz járkált.De tényleg. A szüneteim nagy részét Lénával töltöttem az udvaron. Reggel még kerestem az osztályban Nándit, aztán Léna mondta, hogy ő kettővel fölöttünk jár.Azért ez nem semmi. Jóban vagyok egy tizenegyedikessel.Nem csoda, hogy tegnap Leila és Réka, meg az összes többi mindenki furán méregetett engem, ahogy Nándival beszéltem.Léna mondta, hogy bár Nándi társasági ember, a lányok annyira nem érdeklik. Vagy csak az osztályukban nincs olyan lány, aki tetszene neki. Mindegy.
Ma az ofő vagy hússzor elmondta, hogy a héten nyílt délutánok vannak, azaz bármelyik "szakkört" megnézhetjük magunknak. Azt mondta, nem baj, ha egyik sem nyerte el a tetszésünket, azonban örülne, ha járnánk valahová. Mivel én általánosban is kosaraztam, illetve röpiztem, ezt a két sportszakkört biztosan meg akartam nézni. Ebből Léna jön velem röpire, a többieket nem tudom.
A szobánk felé battyogva azon gondolkoztam, hogy Bence ma egy szót sem szólt hozzám. Nem igazán zavart, mivel még mindig nem bírom a búráját. Annyira üvölt róla, hogy ő itt a "király", ő a nagymenő, és ő ezzel teljesen tisztában is van, illetve ki is élvezi. Egoista.
Mivel ma volt a kosáredzés nyílt délutánja, így gyors átöltözés után siettem is a 4-es számú tornaterembe. Igen, a 4-es számúba. Mivel ez egy sportiskola, több tornaterem is van.
Csalódottságomra a nyávogós társaság is ott volt, élükön Leilával és Rékával. A felsőbb évfolyamosok segítőként voltak ott.Az edző belefújt a sípjába, mire mindenki összerezzent.
Javában folyt az edzés, amikor egy lány félve nyitott be a terembe.Az edző szeme rávillant, mire én is majdnem kirohantam a teremből. Ijesztő.
-Lám-lám, Fruzsina.Egy év alatt sem tanultál meg időben érkezni?-hümmögött az edző gúnyos mosollyal.
-E-elnézést, én csak...-dadogott a lány, akit ezek szerint Fruzsinának hívnak.
-Persze. Mindig ezt hallom.-ciccegett az edző.
Fruzsina gyorsan beszaladt, és odaállt pár lány mellé. Azok csúnyán kinevették, és arrébb vonultak.Megsajnáltam szegény lányt, azonban amikor az edző elordította magát( egy évfolyamtársam fejét üvöltötte le), felocsúdtam a gondolkodásból, és tovább folytattam a gyakorlatot.
Élveztem az edzést, fárasztó, de nagyon jó volt. A felsőbb évfolyamosok azt mondták, hogy valamikor a héten fogjuk megtudni, bekerültünk-e a csapatba.A folyosón az épp fociedzésről kikocogó Nándit pillantottam meg.
-Szia-köszöntem neki mosolyogva.
-Szia-köszönt hasonlóan vigyorogva, ám közben lihegett is.-Merre jártál?
-Kosáredzésen.Isteni volt-kezdtem el áradozni.-És te?
-Az újoncokat figyeltem.Borzalmasak voltak-kezdett el nevetni.
Én is elmosolyodtam.Nándinak viszont mennie kellett, mert állítása szerint dolga volt még, azonban felajánlotta, hogy később nézzünk meg egy filmet. Beleegyezésül bólintottam egyet, aztán a szobám felé vettem az irányt.Lezuhanyoztam, és felhívtam anyut.Beszámoltam neki a kosárról, azonban Nándit nem említettem neki.Minek? Úgyis csak barát.
Léna is visszaért a floorball-ról, és miközben átöltözött, folyamatosan beszélgettünk.
Kopogtak az ajtón, mire intettem Lénának, hogy hagyja, majd én kinyitom.Nándi állt az ajtóban.Csak annyit akart, hogy inkább nézzük nála a filmet.Elköszöntem Lénától, aztán Nándi után indultam.
A film érdekes volt, azonban néhány helyen féltem.Ilyenkor Nándi kiparodizálta az ijesztő részeket, így végigröhögtük az egészet.
Miközben visszafelé sétáltam, Bencébe botlottam. Illetve mentem bele.
-Bocs-mondtam cseppet sem kedvesen.
-Hé.Minden oké?-kérdezte.
-Ja, hogyne.Menj csak, biztos várnak a barátnőid.Vagy ha nem, akkor biztos van olyan hely, ahol körbeugrálnak.-mondtam, majd a terveim szerint elfordultam volna, azonban ő elkapta a kezemet.