Martin

Az elutazása óta Bencével minden nap beszéltem. Borzasztóan hiányzott, de tudtam, hogy jól érzi magát.
Az ofő reggel azzal a hírrel fogadott minket, hogy új osztálytársunk lesz. Sejtettem, hogy nem maradhatok padtárs nélkül, na de ilyen gyorsan? Keserűen ültem le a helyemre, és néztem át a mellettem lévő székre. Egy pillanatra magam előtt láttam, ahogy Bence éppen a székén dülöngél, és zenét hallgat órán. Nehéz volt könnyek nélkül kibírni, de végül sikerült. Annyira elbambultam, hogy észre sem vettem, amikor az új padtársam leült mellém. Na, egy pillanatra abbamaradt a keserű érzés. Először is: Ez a fiú állati helyes volt. Zöld szeme, és világosbarna haja volt. Amennyire láttam, magas volt, és feltűnően izmos a teste. Annyira lekötött a stírölése, hogy arra eszméltem fel, hogy bemutatkozik.
-Szia, Martin vagyok.Te Ella vagy, nem?-kérdezte. Hmm. A hangja szexin mély.
-Dee öööö i-igen, é-én Ella vagyok.-makogtam. Úúúúúú de ciki.
Martin elmosolyodott, aztán előre fordult. Egy kis időre elfeledtette felem a hiányt, amit hetek óta éreztem.
Szünetben Lénával a nyomomban a lánymosdó felé igyekeztünk, amikor egy lány elesett, a könyvei szanaszét repültek. A legtöbben kiröhögték, azonban én és Léna odamentünk segíteni neki.
A lány vörös fejjel, kapkodva kezdte összeszedni a cuccait, azonban a fő bunkók belerúgtak a tankönyveibe, messzibbre tolva azokat. Közéjük tartozott Nándi is, aki egy gúnyos mosollyal felvette az egyik füzetet, és elsétált vele.
A lány személyében Fruzsit ismertem meg, a kosáredzésről. Szegény, eléggé úgy nézett ki, ő a "nyomik" közé tartozott.
-Fruzsi, minden oké?-kérdeztem aggódva, és lehajoltam hozzá.
Fruzsi könnyes szemel rám nézett.
-Nándi elvitte a rajzokkal teli füzetemet.-motyogta-Róla is van pár rajzom.
Egy dolgot láttam magam előtt: Ha Nándi meglátja azokat a rajzokat, biztos, hogy Fruzsi lesz az egész suli nevetségének tárgya.
-Léna, segíts légyszi Fruzsinak.-mondtam, mire Léna bólintott, én pedig Nándi irányába kezdtem el rohanni. Hála a kondizásnak, a kosárnak és a röpinek, jó fittben voltam, így nem fulladtam ki. Az udvaron találtam meg Nándit.Háttal állt nekem, épp a haverjaival röhögött valamin. A füzet a kezében, épp ki akarta nyitni. Felmértem a terepet, hogy milyen gyorsan tudok odarohanni, kikapni a kezéből a füzetet, és elrohanni. Mivel nem igazán ment a fejmatek, így a józan paraszti észre hagyatkozva kezdtem el rohanni. Ráugrottam Nándi hátára, amitől egy kicsit megtántorodott.Kirángattam a kezéből a füzetet, és mielőtt megláthatott volna, visszarohantam a suliba. A folyosón még mindig teljes gőzzel rohantam, nem igazán figyelve a kifelé hömpölygő tömege, így egyenesen Martinba rohantam. Mindketten felborultunk. Ő alul, én felül.
-Bocsi-mondtam kínosan-Nem vettelek észre.
Lekászálódtam róla, és felhúztam őt is.
-Semmi baj.-mosolygott rám, majd elindult kifelé.
Visszaszaladtam Fruzsihoz és Lénához, majd visszaadtam Fruzsinak a füzetét.
-Nagyon köszönöm-mondta még mindig félénken.
-Nincs mit.-mosolyogtam rá.
A tanítás végén, ahogy mentünk a koleszba, Martin jött velünk szembe a lépcsőn. És rám mosolygott. Rám mosolygott!!