Bence

Nagy levegőt vettem, és elmeséltem az egész éjszakát Bencének.Kicsit idegesítő volt, hogy az égvilágon semmilyen érzelmet nem lehetett leolvasni az arcáról.Tök közömbös volt. Ahogy meséltem, megint sírni kezdtem.Olyan volt, mintha pánikrohamot kaptam volna.Kapkodtam a levegőt, meg ilyenek.Mikor végeztem, más patakokban folytak a könnyeim.Bencére néztem, aki csak elmosolyodott, és megsimította az arcomat. Ez a szimpla érintés annyira jól esett, hogy tudatomon kívül az arcomhoz érő kezére tettem a kezemet. Amikor leesett a dolog,hátratántorodtam (volna), de Bence megfogta a kezemet, és megint magához húzott.Minden mindegy alapon én is átöleltem őt, és egy ideig megint így voltunk.Bence a fejemre hajtotta a fejét.Egy idő után én húzódtam el, bármennyire is jól esett az ölelésében lenni.Aztán olyan dolog történt, ami az egyik legdöbbenetesebb dolog az életemben. Bence először csak a szemembe nézett, ahogy én is az övébe.nekem még mindig ott voltak a könnyek az arcomon, de ez nem igazán zavarta.Odahajolt hozzám, és megcsókolt.Először nem akartam, hogy megtörténjen, aztán ahogy a szája az enyémhez ért, ez az elhatározás elillant.Sokkal kellemesebb volt, mint Nándié. Egyre közelebb hajoltam hozzá, és ő is hozzám.Átkarolta a derekamat, én pedig az ő nyakát.Tényleg egyre közelebb húzott magához, és én így jól is éreztem magamat. Aztán beugrott.Neki barátnője van. Ennyire azért nem vagyok köcsög, tehát lassan és óvatosan távolodtam el tőle. Ránéztem Bencére, de ő félre hajtotta a fejét.
-Hé.-mondtam, és a vállára tettem a kezemet.-Te is tudod, mit gondoltam.
-Tudom.-mondta.
-Barátnőd van.
Válasz helyett csak sóhajtott egyet, és felállt.Én is felálltam, mert elő akartam keresni a tabomat. Ránéztem Bencére, ő pedig még egyszer megölelt, és adott egy puszit az arcomra.
-Ami itt volt, az nem változik-suttogta, és kiment.
Mint akit fejbe vertek, úgy éreztem magamat.
*két nappal később, hétfőn*
A kedvem mit sem javult.Szombat óta nem találkoztam Bencével, ma viszont az egész napot együtt kel vele töltenem. Reggel komótosan felöltöztünk Lénával, közben még néha-néha megemlítette a péntek-szombatomat( igen, természetesen elmeséltem neki).
A suliba érve kicsit szorongtam( na jó, nagyon).Bence az égvilágon semmi jelét nem mutatta, hogy történt volna bármi is közöttünk. A szünetekben a teremben maradtam Lénával, mert tudtam, hogy nagyon könnyen belefuthatok Nándiba, azt pedig nem akartam.Kicsit úgy éreztem, hogy Bencének tényleg igaza volt, és csak kihasznált.
Utolsó órán azonban halvány áttörés volt.Ofő volt, az ofő rendíthetetlenül diktált, mi meg halálra untuk az agyunkat Bencével.Úgyhogy egymást böködtük. Igyekeztünk némák maradni, ami lényegében sikerült is.Amikor bele akartam bökni, elkapta a kezemet, és a mellkasához szorította egy másodpercre.