2013. június 11., kedd

Borzalom

Reggel az iszonyatos fejfájásomra ébredtem.Nándin feküdtem, aki pedig az ágyon.Fejem a mellkasán volt.Egyikünkön sem volt póló... Bal keze a derekamon pihent, a másik pedig az ágyról lógott le.Pislognom kellett párat, mire kitisztult a kép.Borzalmas rumli volt, az üvegek szanaszét hevertek, és tömör alkoholszag volt.Óvatosan akartam felkelni,hogy ne ébresszem fel Nándit.Sikerült is, úgyhogy körbenéztem, hogy esetleg a pólóm/pulcsim merre lehet. pechemre Nándi alatt voltak, így esélyem sem volt arra, hogy felöltözzek, és lelépjek. A fejem még mindig nehéz, és ködös volt, így inkább leültem a földre, és nekitámasztottam a fejemet a falnak. Belőlem is áradt a pia szaga, egyszerűen undorodtam magamtól. Megpróbáltam visszaemlékezni a tegnap estére, de nem igazán ment. Arra emlékszem, hogy a sörök után pár üveg vodka következett, arra is, hogy Nándi megcsókolt.Másra nagyon nem. Egy fényképezőgépet láttam az üvegek mellett, így arra a következtetésre jutottam, hogy készültek képek.Nem biztos, hogy jó ötlet volt megnézni őket.Magamra sem ismertem, egy üveg whiskey a kezembe, a másik pedig feltartva, és úgy látszik, valamit éneklek. A következőn Nándi ugyanez.Borzalmas este bizonyítékai, és úgy döntöttem, inkább nem is nézem őket tovább.Azon gondolkoztam, hogy vajon a póló hogy került le Nándiról, és ami fontosabb, hogy rólam hogy került le...Miközben elmélkedtem, Nándi mocorgott egy kicsit, aztán tovább aludt.
Bementem a fürdőszobába.Hála istennek, volt ott egy-tisztának látszó- törülköző, de annyira nem voltam még józan, hogy utána járjak, valóban tiszta-e.Beálltam a zuhany alá, és lemostam magamról a pia szagát.Visszaöltöztem a kéznél lévő ruháimba, és kimentem.Nándi épp akkor ébredt fel.Rám mosolygott, és a kezét nyújtotta felém.Egy pillanatra elgondolkodtam.Mit is csinálok én? Aztán beugrott.Ja, igen.Sodródom az árral.Odamentem hozzá.Eközben ő ülésbe tornázta magát, így az ölébe ültem.Magához húzott, és megint megcsókolt.A tegnapi valahogy sokkal jobbnak tűnt-vagy csak az alkohol miatt éreztem így?Mindenesetre Nándi még nálam is jobban másnaposnak tűnt, jobban áradt belőle a keserű/savanyú szag.Hamar eltoltam magamtól, és visszakérve a pólómat távozni készültem.
-Nem maradsz még?-kérdezte.
Nem akartam tovább maradni.Csak felkavarodott a gyomrom, minél tovább maradtam.
-Muszáj mennem. De köszönöm.-mondtam kedvesen.Vagyis remélem, kedvesen.
Átrohantam a folyosón, és a saját szobámba vetődtem.Léna nem volt ott, így hála istennek egyedül voltam.Gyorsan még egyszer lefürödtem, a ruhákat, amiket tegnap viseltem, egyenesen a kukába dobtam.Jobb a békesség. Ahogy jobban körbenéztem, láttam, hogy az éjjeliszekrényen hagyott egy cetlit Léna. Azt írta, egy volt osztálytársával lesz egész nap, úgyhogy ne várjam. Kicsit örültem neki, mert így volt időm átgondolni mindent. Leültem az ágyamra.Ahogy felfogtam, hogy valójában mi történt, éreztem, ahogy a könnyek lecsorognak az arcomon.Nem bírtam sokéig, valóban sírni kezdtem. Nem telt bele sok idő, és mindenféle jelzés nélkül Bence lépett be a szobába.
-Hali.Már kerestelek, Léna mondta, hogy nem vagy itthon, így gondoltam, később visszajövök...-cseverészett, de ahogy rám nézett, én meg rá, elcsendesedett.Egyszerűen csak leült mellém, és átölelt.Nem kérdezett semmit, és ezt nagyra értékeltem.Csak tartott átölelve, és hagyta, hogy összesírjam a pólóját.Igazán jól esett, hogy kiadhattam magamból a feszültséget.Lassan én is átöleltem őt, mire még jobban magához szorított, és nyomott egy puszit a fejem búbjára.Órákig ülhettünk így, aztán eljött, amitől féltem.
-Mi történt?-kérdezte.

1 megjegyzés: