Elrendezve

A pénteki röpit ma pótoltuk be. Lénával együtt mentünk. Jól ki is fáradtunk, mit ne mondjak. A röpiedző egy katonai kiképzőtáborban érezhette magát, ugyanis bemelegítésként a földön kúsztunk(?) meg egyebek. Ja, és persze csatakiáltás is volt. Nem vicc, tényleg. :D
Minden igyekezetem ellenére ahogy ma mentünk röpiedzés után a szobánk felé sétáltunk, Nándi jött velünk szembe pár végzőssel.
-Léna, menj be a szobánkba, mindjárt jövök.-Léna egyből értette, miért mondom, így  bement, közben aggódva nézett vissza rám. Nándi is eltanácsolta a haverjait, és most laza félmosoly ült az arcán.
Odamentem hozzá, mire elkapta a kezemet, és megcsókolt. Bence lágy csókja után Nándié túl mohó és kemény volt.A kezeit a csuklóimra zárta, ellehetetlenítve a menekülést.Volt egy olyan érzésem, hogy ha menekülnék, azzal csak rontanék a helyzeten.Így hát csak álltam egy helyben, semmit nem csináltam, Nándi pedig csak nem hagyta abba. Már épp felkapni készült volna, amikor Bence hangját hallottam meg.
-Engedd el.-szólt először tekintélyt parancsolóan.
Nándi ügyet sem vetett rá, hanem tovább csókolt.
-Nem hallottad? Azt mondtam, engedd el.-mondta most már erélyesebben.
-Istenen, ekkora szánalmat, hogy a barátnőmmel csókolózol?Keress magadnak sajátot.-mondta fitymálóan Bence.Annyira meglepett ez a kérdés, de nem mertem felvonni a szemöldökömet, mert így leleplezném az igazságot. Nándi elengedett, és hátrébb lépett.Bence kihasználta az alkalmat, és megfogta a kezemet. Nándi úgy nézett rám, mint egy kutyára, de őszintén, nem érdekelt. Azonnal el is viharzott,én pedig megkönnyebbülten néztem Bencére.
-Kösz.-mondtam remegő hangon.
-Nincs mit.-az idegességet még mindig hallottam a hangjában, de azért már lenyugodott.
-Ciki, ha megölellek?-kérdeztem a számat húzva.
-Nem-suttogta, és ő húzott magához.
Hosszú percekig így álltunk, kicsit dülöngéltünk is. Bence ölelésében teljesen megnyugodtam.
Azt vettem észre, hogy az udvaron sétálgatunk.Egy kicsit hűvös volt, mert fújt a szél, de az égen tisztán látszottak a csillagok.Körülbelül hajnali egyig beszélgettünk. Akkor épp egy padon ücsörögtünk. Hihetetlenül felszínes voltam Bencével. Az első benyomás alapján ítélkeztem, pedig pont az ellenkezője mindannak, amit gondoltam róla. Mivel tudtuk, hogy nem figyel minket senki, ezért néha-néha megcsókolt.És őszintén, élveztem.
*pár héttel később*
Ofővel kezdtünk. Az ofő bejelentette, hogy lesz valami gólyabál. Ki kell öltözni, és kötelező ott lenni. Áhh, Léna megint elrángat majd vásárolni...
Teljesen megszoktam, hogy a suliban pár beszélgetésen kívül semmilyen kontakt nincs köztem és Bence között.Nem teljesen veszett a dolog, mivel a délutánokat együtt töltjük-vagy filmet nézünk, vagy sétálunk, vagy megyünk valamerre.
Amikor végeztem kosáredzésen, kifelé a tornateremből belefutottam Bencébe.Elmosolyodtam, és átöleltem. Bence felemelte a fejemet, és megcsókolt. gy hang zavart meg minket.Rékáé. Mindketten ránéztünk.Egy mobilt tartott a kezében.
-Jesszus, hányan kommenteltek vagy 20 másodperc alatt a képre!-mosolygott gonoszul, aztán elsétált.