Fáj

*Ellaszemszög*

Bence elkapta a kezemet, és konkrétan addig erőszakoskodott, amíg vissza nem fordultam hozzá.
-Csak kihasznál.-mondta.
Megállt az ütő bennem.Hogy mi? Nándi eddig a legrendesebb, akit ismerek ebben az átkozott suliban, Léna után.
-Nem hiszem-mondtam.
-Higgy nekem.
-Nem.-mondtam, aztán minden tiltakozása ellenére kitéptem a kezemet a kezéből, és bementem a szobámba.Léna már aludt, így nem akartam felébreszteni őt.Gyorsan lezuhanyoztam, és a takaró alá feküdve rögtön elnyomott az álom.
*másnap*
Még tegnap szóltak a tanárok, hogy elmarad az első két óra valami értekezlet miatt, így terveim szerint sokáig aludtam volna. Azonban Léna máshogy gondolta. Úgy döntött, mindenáron vásárolni megyünk, így nyolckor arra keltem, hogy a vállamat rázogatja.
-Léna, mit csinálsz?-nyöszörögtem.
-Vásárolni megyünk!!-ujjongott, szerintem vigyorogva.
-Többesszám? Kizárt. Aludni akarok.
-Nemáááár, légysziiii.
Egy ideig még könyörgött, aztán beadtam a derekamat. Felkeltem, felöltöztem, és elindultunk egy közeli plázába.Ha Milen múlt volna, szerintem be se mentünk volna tanításra, hanem csak vásároltunk volna. Hát igen. Kettőnk közül én vagyok a felelősségteljes. Végül amúgy jól éreztem magamat, vettünk néhány ruhát, meg vettünk kávét a Starbucks-ban. Épp hogy visszaértünk, ahogy lecuccoltunk, egyből rohanhattunk is órára. Pont csöngőre estünk be kémiára.Bence maga előtt csattogtatta a tollát, és Leilával beszélgetett, aki előttünk foglalt helyet Ádámmal.Kifulladva vágtam le magamat a helyemre, aztán előpakoltam. A tanárnő lapokkal a kezében érkezett meg. Ajjajj.Dolgozat. Semmit nem készültem órára, így Bencére néztem segítségkérően. Mintha tudta volna, hogy nem tanultam, lazán mosolyogva figyelt.
-Segíts!-tátogtam kétségbeesetten.
Bence csupán a szemével intett, hogy jó. Megkaptuk a lapokat, és kezdhettük a dogát. A tanárnő nem túl okos, így mindössze csak egy csoport volt. Felírtam a lapra a nevemet, és úgy csináltam, mintha írnék, azaz gondolkodnék, közben csak bámultam az üres lapot. Szörnyen féltem attól, hogy Bence végül mégsem segít. Azonban nem mondhatnám, hogy csalódtam benne, mivel ahogy kész lett a sajátjával, észrevétlenül megcserélte a kettőt, és az enyémhez hasonlító írással az enyémet is írni kezdte.
Ahogy kicsöngettek, hálás pillantással néztem Bencére, és elképzelésem szerint esetleg figyel is rám, viszont nem ez történt. Helyette kézen fogta Leilát, és kivonultak a teremből. Elkerekedett szemmel néztem utánuk, és éreztem, hogy valami, mélyen fáj.