Hatalmasat robbant a hír, miszerint én és Bence együtt vagyunk. Egy ideig még tiltakoztunk, hogy nem igaz, végül feladtunk, nem lehetett bírni a szájbeszéddel. Diszkrét egy pár voltunk, nem csókoltuk meg egymást társaságban, szóval nem álltunk ki villogó táblával, hogy "Héééé, egy pár vagyunk!".
A gólyabálra Lénával mentem. Ő egy nagyon szép fekete cuccban ment, én pedig egy térdig érő, deréktól halvány rózsaszín, felül fehér ruhába mentem.A fiúk is kicsípték magukat, zakóba voltak mindannyian.A zene is jó volt.
Fontos hozzátennem, hogy miután velem nem jött össze a dolog, Nándit a bálon egy évfolyamtársammal láttam. Szegény lány, halálosan büszkének és szerelmesnek tűnt, azonban én már tudom, hogy ez csak átverés.
Innentől a "nagyon jó"-t a "borzalmas" váltja fel.
A bál után Bencével náluk DVD-ztünk, illetve Xbox-oztunk. Amikor épp szünetet tartottunk, Bence komolyan a szemembe nézett.
-Ell.-mondta.
Összeszorult a gyomrom.
-Igen?
Hatalmasat sóhajtott, láttam rajta, hogy nem tudja, hogyan kezdjen bele.
Nem pazarlom a szót, hogy mondta el.A lényeg: Londonba kapott egy felvételi-lehetőséget egy neves testnevelési középbe.Állítása szerint ez hatalmas lehetőség.Láttam rajta, hogy nagyon izgatott, viszont nyomasztja is a dolog. Engem valósággal levert, egyszerűen a sírógörcs kerülgetett. És a legrosszabb csak most jött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése