Zavarosság

Ijedtemben rohanni akartam volna, de inkább megfordultam. Egy ismeretlen srác állt ott.
-Ú ööö bocsi, összetévesztettelek valakivel- mondta zavarában.
-Ömm semmi baj-mondtam hasonlóan zavartan.
-Amúgy hogy hívnak?-kérdezte.
-Daniella, de hívj Ellának.-mosolyogtam rá- És téged?
-Nándi.
Nándi amúgy nagyon jó fej, az ebédlőből kifelé menet végig beszélgettünk. Amikor a lépcsőn mentünk fölfelé, Bence viharzott el mellettünk.Érezni lehetett belőle, hogy valami nincs rendben.
-Bence, minden oké?-néztem rá.
A fiú válasz nélkül csörtetett le, így elnézést kértem Nánditól, és Bence után siettem.
Az udvaron találtam meg, bár nem volt könnyű a sötétben. Egy pad támláján ült, háttal nekem.
Leültem mellé, és direkt nem néztem rá. Sokáig nem szóltunk egymáshoz, azonban egyszer csak ő szólalt meg.
-Meghalt a bátyám-suttogta.
Elkerekedett szemmel néztem rá, és megláttam, ahogy egy könnycsepp jelenik meg a szeménél. Mielőtt bármit is tehettem volna, felszívta magát, és rám nézett.
-Nem láttál semmit.-mondta, majd felállt, és visszaindult a koleszba.Én is így tettem. A folyosón Nándival futottam össze.
-Jössz esti filmnézésre a társalgóba?-kérdezte.
-Persze-mosolyodtam el.
A társalgóban már többen is ott voltak az osztályból. Lénu (Miléna-Léna-Lénu) is ott volt már, így mellette foglaltam helyet, és kezdődhetett a filmnézés. A fiúk ötletére a Fűrészt néztük meg.Nagyban ment a film, amikor Bence felállt a kanapéról, és kifelé indult. Válla fölött visszanézett rám, majd így szólt:
-Ell, jössz?-kérdezte.
Engem elöntött a pír, és felállva Bence után indultam,a többiek azonban először nagyot néztek, utána pedig vállat vontak, és tovább nézték a filmet.