Talán nem kellett volna

Sokáig sétálgattunk az udvaron, csak úgy, céltalanul. Mindenről esett szó- a családról, tanulásról, a kedvenc dolgainkról. Martin abszolút pozitív személyiség, ráadásul a beszédéből is süt, hogy nagyon okos. Nem éreztem magamat kényelmetlenül a társaságában, felszabadult voltam, ami meg is lepett. Végül pár órával később köszöntünk el egymástól, és mentünk vissza a szobáinkba. Belépve a szobába Léna vetődött rám, amitől hátraestem, és mivel épp belém kapaszkodott, jött ő is velem.Egy pillanatig csendben voltunk, aztán egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. Segített felkelni, megvárta, amíg leveszem a meleg ruhákat, utána pedig letámadott.
-Mégsem barna hajat szeretnék.-jelentette ki teljesen eltökélten.
-Akkor milyet?-néztem rá meglepődve.
-Szőkét.
-Szőkét?
-Szőkét.
-Hát jó...-még tettem volna hozzá valamit, de Léna fel is pattant, előszedte a táskáját, és két szőke festéket halászott elő.
-Kezdhetjük?-kérdezte.
Megrökönyödve néztem rá, majd annyi időt kértem, hogy "hadd öltözzek be". A jó szándékú nénje megengedett ennyi szabadságot, szóval miután ezt megháláltam(ezt ő kérte), többször is, átöltöztem egy laza cuccba, ami nem baj, ha festékes lesz, és kezdődhetett az "Alakítsuk át Lénát" hadművelet. Órákkal később büszkén néztük Léna fejét a tükörben.A fekete teljesen eltűnt, helyette csak a szőke volt ott, ami egész jól állt neki. Egyből kipróbálta, hogy milyen felfogva, végül annyira tetszett neki, hogy úgy is maradt.
-Elmegyünk vásárolni valami normális cuccot?-kérdezte.
-Persze.Go!-vigyorogtam.
Miután átöltöztünk-ismét-, egy közeli plázába rohantunk. Mit ne mondjak, én a lábamat lejártam már, de Léna kitartóan rángatta a karomat, és miután az ő kezébe már nem fért több szatyor, kezdődhetett az, hogy hozzám is jönnek a csomagok. Végül egy teljes bolt ruhakészletének megfelelő mennyiségű ruhát tartalmazó szatyor-kupac társaságában ültünk be egy gyorsétterembe.
-Ez fárasztó volt-sóhajtottam.
-Volt?-háborodott fel Léna.-de hát még egy csomó helyen nem is voltunk!
-Léna. A cipőboltokon kívül mindenhol jártunk már.Szerintem pár napig kibírod a régi cipőidben.
-Hát jó-adta meg magát.
Jó ideje beszélgettünk, amikor Léna megmerevedett, és a bejáratra szegezte a tekintetét.
-Ne fordulj meg.
-Mi?
-Ne fordulj meg-sziszegte.
-Léna, mi a....-kérdeztem volna, de félbeszakítottak.
-Csőőőőő Miley, hát mizu? Rég taliztunk.
Egy szőkés-barnás hajú srác tenyerelt le az asztalunkhoz. Egyből unszimpatikus volt az egész megjelenése. Kicsit páwás, inkább swag-os megjelenése volt.
-Öhm....Szia Patrik...-motyogott lehajtott fejjel Léna.
-Mi az, nem is örülsz nekem?-kérdezte szórakozottan, ezek szerint Patrik-Ki a kis barátnőd, szivi?-emelte rám a tekintetét.
-Haver, gyere má....-hallottam meg egy ismerős hangot.Ránéztem, és azt hiszem ott tört el valami bennem. Ismertem az alakot, és tudom, hogy ő is megismert. Ahogy meglátott, elnémult. Csalódtam, az egyszer biztos.